Head start

Helló ismét Brüsszelből!

Hogy tegnap nem írtam, az azért volt, mert épp meg készültem dögleni. A fene se tudja, hogy az előző napi grog, az előző éjjeli szőlő+sajt, vagy esetleg az elmúlt hetek zabálása után mondta azt a gyomrom, hogy elég volt, mindenesetre úgy keltem fel, hogy gyakorlatilag egy savtömlő volt a helyén. Még jó, hogy nincs pasim, mert az egyetlen póz, amire most rá tudott volna venni, az a magzatpóz lett volna. 

Mielőtt elindultunk a reptérre, kötelességszerűen nyomtam egy pávatollat, és ezzel el is voltam egészen addig, amíg el nem helyezkedtem egy váratlanul felfedezett kolléga (ráadásul kabinfőnök-helyettes) mellett, a középső széken. Aludni próbáltam, de a nap a szemembe tűzött, a lábfejem nem fért el a saját és a hátam mögött ülő bőröndje között a földön, és kábé félúton éreztem, hogy a kis Vuk szabad levegőre vágyik. Viszonylag kulturáltan sikerült elintéznem a dolgot, bár ezek után igyekeztem nem kinyitni a számat. 

Leszálláskor kolléga úr előrébb keveredett, és nem is hibáztattam érte, bár annyit azért megjegyeztem, hogy én megvártam volna. Ő is. Csak volt annyi esze, hogy az épületben várjon. Egyébként 4 magyar tolmácsot számoltam össze a gépen magamon kívül, de asszem, csak egynek volt kétüléses Chrysler sportkocsija kéznél. Nemcsak hogy menő volt, jól is esett, hogy ez egyszer nem csak úgy kib@szarintva vagyok az aszfaltra, hanem valaki ténylegesen törődik velem és bevisz a metróig, ahonnan hazablicceltem.

Hanem itt aztán beindult istenesen az a vírus vagy mi, amit összeszedtem. Ízületi fájdalmak, vacogás, kótyagosság, minden. Ja, hát akkor ez valószínűleg a menetrend szerinti január eleji influenza, csak most rendes volt Shepard bácsi, nem olyan kórságot bocsátott rám, ami miatt ne tudnék dolgozni, és még a Jbaráttal is megáldott, aki még virtuálisan is gyógyhatású. Mára nagyjából már ki is aludtam a dolgot. 

Ma pedig ez fogadott a Tanácsban:

A dán design. Azért ha be kéne ezt most írnom böngészőbe, nem lennék biztos benne...