Luxemburg, Luxemburg, de csodás!

Ismét visszatérnek a jó régi rohanós napok. Reggel 8-kor kezdtem egy szigorúan lepra lakás megtekintésével. Ezek után eredetileg reggelizni gondoltam, lévén hogy az utoljára magamhoz vett étek előző nap délben az említett sóska volt, de ezt felülírta a pénztárcám jobb oldalán tátongó érdekes üresség...

Természetesen azonnal bevillant, hogy néhány napja nagy pofával bizonygattam Jóanyámnak, hogy a motoros balesetek legalább 80%-ában a motoros a hülye (részben mert tudom, hogy én, aki baromi szabálykövető vagyok, hogy szoktam motorral közlekedni, másrészt meg csak jelent valamit, hogy akinek ilyen incidens miatt levágják a kezét, annak az a legfontosabb, hogy az új műkezével robogózni tudjon), és hogy nekem például még sose loptak el semmit a táskámból. Na, gondoltam, ennek most annyi. Aztán felhívtam az egyenlegemet, és megvolt. Na igen, de a másik kérdéses helyzetű kártyán sokkal több pénz van, ráadásul alá sincs írva, és a telefonszámot se tudom fejből. Na, vágta vissza. Menet közben eszembe jutott, hogy ki az az aberrált tolvaj, aki benyúl a tárcába, kiveszi a kártyák felét, majd visszateszi a tárcát. Szerencsére az volt, amit gondoltam: belecsúszott a másik táskámba. Mindegy, reggeli izgalomnak megtette, meg amennyit nem eszem meg, attól nem is lesz nagyobb fenekem.

Elmentem lefényképeztetni magamat a SCIC-be, közben gyakoroltam kicsit a hivatásomat az angol fotós és a francia biztonsági őr között, így azért elhitték, hogy van ennek értelme.

Ezután már nem bírtam ki, és beugrottam az Exkibe egy salátára és narancslére, ami nagyon jól esett. Csak futtában ettem meg, mert 11-re egy másik lepra lakást kellett megnéznem. Schaerbeekbe sose menjetek lakni, kedves gyerekek! Törökországban érzed ott magad, de az idő ugyanolyan sz@r, mint Brüsszelben. Szinte én éreztem cikiben magam, hogy nincs fejkendőm. Minden bolt vagy halal hentes, vagy marokkói légitársaság. Nem baj, legalább itt nem lennének éjszaka részegek, de azért nem annyira bizalomgerjesztő. Szerencsére egy olyan lakrészt kínáltak 600 euróért, amiért én 300-at se adnék, szét volt dohányozva, egy belső udvaron szomorkodó, bemohállott mosakodó Vénusz meg egy rakás lom között álldigáló kis házban.

Vissza megint, pakolni, aztán irány a pályaudvar és az első külföldi kiküldetésem. Rájöttem, hogy ellustított az okostelefon: csak azért, mert az összes email le van rá töltve, még nem tudok mindent azonnal megnézni rajta (például keresni csak akkor lehet, ha fent vagyok a neten, és a csatolmányokat se tudom letölteni egyelőre), például semmit se segít abban a helyzetben, amikor kijövök a pályaudvarról, ötszáz busz közlekedik nyaktörő sebességgel, és nekem segédfogalmam sincs róla, hogy melyikre kéne felszállni. Ráadásul alattomos módon nem ott van a végállomásuk, tehát lehet rossz irányba is indulni. Meg házszámokat illetően pocsék a memóriám.

Így esett, hogy az Avenue du JFK 13. alatt található hotel helyett a 32-t kezdtem keresni (ennek is volt azért alapja: a 35-ben van a Bíróság egyik épülete), nem találtam, de ráadásul rossz irányba indultam el. Itt viszont két olyan márkanév fogadott, hogy jobban otthon se érezhettem volna magamat tőle: egy Auchan és egy Vapiano. A kajáldával kezdtem, betermeltem egy egészséges adag tésztát csirkével, fenyőmaggal, parmezánnak, paradicsommal és piros pestóval, ittam egy adag Hermione- és Uncsitesó-féle kedvenc teát (Arizona), pofátlanul még azt is megkérdeztem, van-e wifijük (mivel láttam, hogy van). A pénztáros nem akarta megadni nekem a kódot, de az egyik pultos fiú megsajnált és leírta. Imígyen kiderült számomra, hogy melyik szám alá is kell tényleg menni, de előbb még mentem egy kört az Auchanban és szert tettem egy vicces nevű, ámde finom és Magyarországon igen ritka gyümölcsre: a kakiszilvára (talán ezért olyan ritka, vagy inkább árulják kurma fedőnéven). Vettem belőle pont harmadannyiért, amennyiben a szállodai reggeli kerülne (azt nem fizeti az EU; mi ebben a logika, a tolmács legyen csak éhes, akkor jobban dolgozik? mert mellesleg tényleg).

A szobával kapcsolatban pedig az volt az élmény, hogy bejöttem, és egy szűkös, szürke falú kis izét láttam, mindenféle becsukott ajtóval. Kiderült, hogy az egyik a vécé, a másik a szekrény, a harmadik a minikonyha (vízforraló, áldja meg őket Shepard bácsi, kamillatea, mikró), és mögötte egy fehér függöny mögött egy bazi nagy franciaágy, illetve egy fürdőszoba található. Kád ÉS zuhanytálca.

Én most a kis nappalimban ücsörgök. És kivételesen 11 előtt le fogok feküdni, trallala!