Hát így

Küldtem ma reggel egy felindult üzenetet a leonberginek.

"Jó reggelt! Legalábbis remélem, hogy a tiéd jó. Itt esik az eső. Úgy döntöttem, metróval megyek, persze a bérletem éppen most járt le. Vettem volna másikat, csak akkor észrevettem, hogy nincs nálam a pénztárcám. Sűrű szitkok között hazamentem, elhoztam, aztán az automata addig szórakozott velem, amíg elment előttem a metró, úgyhogy szinte biztos, hogy el fogok késni. És rájöttem, hogy véletlenül egy olyan pulóvert vettem fel, aminek masszív ázottkutya-szaga van" - tettem hozzá a végére, hogy ne legyen olyan komor a hangnem.

Kedvesem egyből ráérzett, hogy melyik a lényegi probléma, és rögtön visszasürgönyzött: "A kutyaszag csak arra való, hogy elfedje a macskaillatodat. Igazából ez egy innovatív nindzsaálca, kutyás területre történő behatolás esetére."

Csak tudnám, máskor miért csinál úgy, mintha nem értene a női lélekhez. Mikor legutóbb Jóapámnál szereltünk sokáig, utána olyannyira nem volt támogató a jelenléte, hogy kénytelen voltam egy zuhanyzás időtartamára kizárni a lakásból.

Egyébként a párkapcsolati dinamikánkat leginkább a következő eset írja le. Ikea-árukiadó, a leonbergi az ajtóban dohányzik, esőben. Egyszer csak megjövök én, és optimistán megjegyzem, hogy elállt az eső. Kedvesem körülnéz, konstatálja: "Ja, akkor rám már csak a lámpáról csöpög a víz", majd odébb áll és nagyon röhögünk. Utána fuvarozunk bútorokat.