Bánatragu

Jáj, elegem van ebből a napból. Nemhogy azzal indult, hogy a részeg, feledékeny szomszéd a változatosság kedvéért fél 2-kor csöngetett, hogy engedjem be (nem mozdultam, majd 19 percig rémülten füleltem, hogy bejutott-e, és hogy nem betörő-e, aki behatolás előtt tesztelte, hogy ki van itthon, végigvettem, hogy Micike és Tigris itt vannak a hálószobában, bár szükség esetén maximum a Miranóban kapott, Indiáról szóló albummal tudtam volna védekezni, és elgondolkodtam azon, hogy ilyen esetben a leghatékonyabb riasztó a szélcsengő), de utána azzal folytatódott, hogy X-edik alkalommal is egy órát ültem a kabinban feleslegesen, mert az egyetlen kuncsaftunk tökéletesen értette az angolt (bár utána mosolyogva magyarázta a liftben a kollégának, hogy az ír akcentust nehéz követni, és a - nem akarja nevén nevezni - fehér hajú néni német szórenddel beszélt), és mindezt az tetőzte be, hogy sztrájkolnak a konyhások. 

Igen. Az tűnt fel, hogy minden menü lasagne. Lazacos lasagne, zöldséges lasagne, marhás lasagne. Tésztaétel: lasagne. A többi kaja meg nincsen. Volt már olyan, hogy egy fél intézmény híg fosást kapott valami haltól, és akkor a grillpultot egy napra lezárták, de pont egy Strasbourg utáni hétfőn hozták volna össze ismét? Összekotortam magamnak egy kis levest meg salátát, aztán a pénztárnál csaptam a homlokomra. "Szakszervezeti sztrájk az uniós intézmények ellen!" Pofám leszakad. Jó, hát felháborító dolgokat művelnek, nekem is 70 centtel csökkentették a múltkor a nettómat, mert nőtt a biztosítás díja. Eleve ellenzek minden sztrájkot és majdnem minden tüntetést, mert egyrészt a résztvevő szervezetek többnyire azért csinálják, hogy a tagjaik előtt legyen mire hivatkozni, eredménye ugyanis nem szokott lenni, másrészt meg olyan embereket szívat meg, akiknek alkalmasint se ráhatásuk, se érdekük nem fűződik az adott dologhoz. Attól, hogy én farkaséhesen tolmácsoltam este 7-ig, valaki, aki eddig nem érezte disznóságnak az aktuális költségcsökkentést, az majd annak fogja? Nevetséges.

Aztán sajnos ez összekeveredett bennem a krónikus Belgium (vagy inkább belgaidőjárás-)utálattal, ráadásul másfél nap (számoltam) verőfény után megint esni kezdett az eső, és ezért írtam egy hülye bejegyzést a Facebookra, amin hárman kapták fel a vizet - persze olyanok, akik alig ismernek - és eddig 16-an lájkolták (köztük belga is). Nem is baj, valahogy elegem lett most abból, hogy a szerethetőség előnyeiért lemondok a vagányságról. Szoktatás kérdése az egész, ennek legjobb megmondhatója megint Typhoon kolléga, akivel szemben legfeljebb a "ne etesd a trollt" megközelítést szoktuk alkalmazni, de kioktató vagy undok kommenteket többnyire nem kap. Persze lehet, hogy már régen a fél banda letiltotta.

Végül még a frissen nagymamává avanzsált kolléganő ajándékozott meg néhány információval a HELLP-szindrómáról, ami "30 éven felül szülő nőknél különösen gyakori, azért mondom neked" felkiáltással extrán jól esett. Ezek után nem maradt más hátra, mint a kívánatosnál soványabbra sikerült ebédnél megtakarított pénzből bmeg hátszínt venni, gombát, lilahagymát meg alma alakú cukkinit, és az egészből főzni egy paradicsomos bánatragut, kábé az összes fűszerrel, ami itthon van. Meg egy pohár rozé.