Nem volt olyan jó, mint a metzi testvére, de egy ilyen ronda épületben mindig akad valami, ami nekem tetszik. Persze igen sok képnél óhatatlanul a "pacni" mentális címke villant fel a fejemben. Itt most azt mutatom meg, ahol nem. 

Ez volt az első, ami megfogott és egyből meg is rémisztett.

Tudósítás ismét Ribizlilandből, nézzük, mi történt legutóbb. Jártak nálam couchsurfingesek, sokan, utazni fogok, sokat, ez meg kicsit kedvesnaplóm ízűre sikeredett, bocs.

A múltkori piramisos vinnyogásból a következők sültek ki.

- Ryanair kavar, tehát a jegyárat visszaigényelhetem. De jó az nekem? 

- Adélka megnézi a Wizz árakat, eszébe jut, hogy még egyszer ellenőrizze a szerződéseit

- a Webcalendarban ott vigyorog egy háromnapos strasbourgi ajánlat az előző hétre

- villámgyors számítgatás, ez kétszer annyi pénzt jelent, ráadásul a repülőt és a szállást is ők fizetik

- széles vigyorral Ryan jegy visszamond, Germanwings jegy foglal, SCIC-et szánva-bánva értesít, szerződés lemond

Ugyan nem ilyen koncert volt, de ilyen lett a hangulatom:

Költészeti látványpékségnek nevezték ezt, nem mellesleg azért mentem, hogy Varró Dani eljöjjön végre a Mensába előadni. Összefutottam Steve bácsival, aki nejével szintén ezért érkezett. Rajta kívül a színpadon is volt pár költő, ők olyanokat olvastak fel, hogy lefordult a székről a közönség meg a Rackák is. Naná, hogy miattuk voltam ott. 

Azt hittem, jó ötlet "hazaköltözni": havonta 2 x 3 vagy 4 napom megy csak rá a Papírvárosra, a többi napon igazi, színes-szagos-3D-s életet élhetek. Hát. Jelenleg ez úgy néz ki, hogy a Maslow-i szükségletek közül maximum a legalsó szint van meg, de bőségesen, viszont már a biztonságérzetemmel is gondok vannak.

Asszem, olyan hülyeséget se csinálok többet, hogy a reggeli 6:45-ös gépre veszek jegyet. De ha már így alakult, gondoltam, legalább próbáljuk meg élvezni. Izzítottam a leonbergit, hogy ajánljon nekem kocsmákat, aki egy TOP 10-es lista mellett azzal a figyelmeztetéssel bocsátott utamra, hogy ne bízzak a törökökben. Feltettem a Couchsurfingre, hogy ki jön velem bulizni. Erre először egy fekete pasi reagált. 

Nem értettem, mi bajom van. Többnyire itt Strasbourgban jön elő, ezért arra tippeltem, hogy a teamegvonás okozza. Fájnak a szemeim, mintha gumiból lenne az agyam, nincs energiám, ugyanakkor aludni se tudok, és persze pocsékul dolgozom. Azt szinte vicces látni, hogy a csoportdinamikából milyen elszántan igyekeznek engem kirekeszteni, legalábbis próbálom így felfogni. Ma este viszont olyasmi történt, amire nem számítottam.

Vasárnap, nem tudom, miért, de tele volt a repülő élő óvszerreklámokkal. Nem is a gyermekkórus vezetője, hanem a speciális effektek gyűjtője dörzsölhette volna a markát a hallatukon. Az éjszakát aztán egy olyan szobában töltöttem, ahol egy LED-szalagból kanyarított szarvasfej volt a falon, és Space Invader-mozaik volt a kád fölött.