- Ülök a buszon és olvasom a blogodat. Felnézek, hát ott volt egy Röszke tábla, de én úgy olvastam, hogy Szöszke!

Össze kéne már ezeket ismertetnem!

"Amennyiben a francia/belga/német/svéd (a megfelelő aláhúzandó) állam befogadókészségének, diszkriminációmentes emberierőforrás-politikájának és kedvező gazdasági helyzetének köszönhetően az országban tartózkodásom második hetében jól fizető, bejelentett állást kapok, amelynek révén emberi körülményeket tudok biztosítani magamnak és az ország nyakába szakadt velem együtt érkezett családomnak, vállalom, hogy amennyiben eszembe jutna a munkafeltételek változása esetén tüntetni, sztrájkolni, munkát beszüntetni, és ezzel az adott ország adófizető állampolgárainak mindennapi éle

Asszem, ebből a napból már most elegem van. Tegnap vettem jegyet a 8:03-kor induló vonatra, erre nem működött a pályaudvaron a jegykiadó, be kellett állni a droidokhoz a sorba, aztán közölték, hogy 8:03-as vonat nincs, csak 8:18-as, ja és nem Párizsba, hanem Marseille-be. Kétszer kérdeztem rá, hogy de tuti megáll-e ott, ahol nekem át kell szállni (azon az apróságon, hogy ők Roissyként emlegetik a mindenhol Charles de Gaulle-ként feltüntetett megállót, már nem is akadunk fenn). Kicsit már bizalmatlan vagyok az ilyen egyenruhás népekkel szemben.

Ez mind a hajam. Villangó vagyok, de még nem barátkoztam meg egészen a gondolattal. Ma nagyon néztek rám az emberek az EGSZB-ben, de aztán rájöttem, hogy csak a nyuszis pólóm miatt volt. Rajta kellett volna hagyni a blézert.

Hihetetlen jó, végre van egy hétvégém, amikor nem kell menni sehova, amikor csak itthon ülök, olvasok, főzök (és ninjázom). Tudjátok, mikor volt utoljára ilyen? Júliusban. Ráadásul most az egész hetet végigdolgoztam, tehát most egészen együtt tudok érezni azokkal, akik egyébként így élik az életüket. 

Ma az volt, amit alapvetően a legjobban utálok: 10-től este 6-ig ültem egy ülésen úgy, hogy még az elméleti esélye se volt meg, hogy dolgozhassak (a magyar küldött arra se kapta el a fejét, amikor a kolléganő bemondta, hogy "ha nem hallgatja a magyar csatornát, akkor nem fogunk tovább dolgozni, mert ez egy vészt of rizórsziz", tehát nyilván az angolt hallgatta), hazamenni nem lehet, shoppingolni is csak az interneten. 

A leonbergi egy teljesen adaptív alak, de ennek megfelelően néhol még adaptálni kell. Például már tudja a különbséget a szőr és a sör között, meg Jóanyámnak se jutna eszébe máshogy köszönni, mint hogy "chocolom", sőt, még azt is megjegyezte elsőre, hogy sörrel nem koccintunk és a nőt jobb oldalon vonszoljuk, de van azért még mit tanulnia.

Tartozom egy vallomással (bár a többségnek nem lesz újdonság).

A franciára retúrozó arab kabin mondandóját értelmezve véletlenül a Szíriában katonai beavatkozást sürgetők leg-pol-nemkorrektebb érvét sikerült mikrofonba mondanom (hál'istennek némítógomb mellett): "Akit lelőnek, abból már nem lesz terrorista!"