Ez némileg rafináltabb bejegyzés lesz, mint az előző. Tudniillik némelyik külföldi (mondhatnám, hogy nyugati, de az események egyik főszereplője éppen nagyon, mondhatni túlságosan is keletről érkezett) szereti körbeturnézni Közép (Kelet-?) Európát Pozsony, Bécs, Budapest és esetleg Prága érintésével.

Miután élőben már többen hiányolták a bejegyzéseimet, teszek egy kísérletet, hogy számot adjak az elmúlt két hétről, amíg még mindig cseng a fülem a tegnapelőtti Leningrad koncerttől, miközben a fejemben már a Kiscsillag a soundtrack. Ezt mellékelem, és előre is bocsássatok meg a színvonalért, de ez most egy ilyen tudatállapot.

Egyik facebookos ismerősöm a lányát is bevette a nevébe, valahogy így: "Gipsz Gizi és Luca". Na most elég bizarr, amikor Gizi új barátjának az idővonalán megjelenik, hogy "Kovács Gusztáv kapcsolatban van Gipsz Gizi és Lucával". 

Eszembe jutott erről, hogy lehetne mindenkihez ilyen csatolmányokat írni, vagyis hogy kit vállal be az ember, ha összejön vele. "Kovács XIII János és kedves mamája", "Jóska Pista és a Forma-1", "Béla és a Haverok", mint néhány szép példa. Az én esetemben Hickenberger Adél és Atom (meg a fél Mensa) lehetne talán. 

Ezt a bejegyzést most a J ihlette, mármint nem átvitt értelemben, hanem ténylegesen elküldte nekem ezt a cikket, és én azóta a falat kaparom, tehát éppen ideje, hogy a billentyűzetet is megkapirgáljam egy kicsit. Idézetek:

Én még igazán nem tudom, mi lesz az idei Szigeten, de felkészülés címén tegnap este valamennyien leégettük az ujjlenyomatunkat. Tavaly is gyanúsan indult: nekem SOS-megbízatásként ki kellett bicikliznem egy elhagyatott gyártelepre és valaha Norbi Update somlói galuskát tartalmazó dobozokban elhoznom a szajrét, amit aztán az irodában dolgozott fel egy sebtében és titokban összerántott banda. Akkor a sárgák még pont nem voltak kivágva, ezért most, egy évvel később bukkantak fel, mint vádló ujjak lecsupaszított plexi csontjai, www.mensa.hu felirattal. Ööö.

Ez a tipikusan hova-megy-ki-ki-hova-megy típusú délután és este volt. Az eredeti terv az volt, hogy S. úrral csinálunk valamit, aztán este jön J és elmegyünk a ZP-be Zagart hallgatni. Ebből az lett, hogy S. úr már a legelején összezavart, ugyanis kifejezetten békés és elfogadó hangulatban volt. Amikor már a sült hús felét megette anélkül, hogy kritizálta volna, gyanút fogtam, és megkérdeztem, hogy nagyon éhes, vagy csak jól főznek. Mindenesetre a levendulás rozéfröccs igen jó volt.

Tegnap az afterparty-n feltettem egy millió dollárosnak bizonyult kérdést: megismerheti-e az ember a párját annyira, mint egy jó barátját? Többen többfélét mondtak, S. úr például nem is értette, hogy merült ez fel, de aztán közös erővel elmagyaráztuk neki, hogy én ezt valahogy úgy értem, hogy a kapcsolat kezdetén mindenki megjátssza magát egy kicsit, az előnyösebb oldalát mutatja, és az ellenkező nemnek ebből bölcsen le kell vonnia valamennyit. J.

Ígérem, nem fogok minden edzésről ilyen részletesen beszámolni, de ez még szervesen kapcsolódik az előzőhöz. Habtestemről lehetne is egy szemléltető ábrát készíteni, a foltjaim egyenletes püspöklila színe a PowerPoint pipettájáért kiált: ilyen kiemelőszínt én még képernyőn nem láttam. És az a durva, hogy nem engem vernek, hanem én saját magamat!

Megint valami, amivel szívatom magam.