afterparty

Szóval a hétvégén nagyon mélymerülés volt már megint. Egyébként a barátok a legjobb terapeuták, és a falka kívülről egy nagyon gáz társaságnak tűnhet.

- Micsoda hülyeség, hogy a rómaiak egy C-vel kezdődő szót találtak ki a növekedésre és D-set a csökkenésre, miközben a Hold fordítva csinálja!
- Ezért hívták a Carmina Buranában hazugnak.
- De a latin nyelv korábban alakult ki.
- A Hold meg még korábban. 
- Lehet, hogy csak a papírt nézték fordítva.
- A rómaiaknál még nem is volt papír.
- Akkor a Holdat nézték fordítva. 

Tegnap hathatós közreműködésemmel a Rózsában járt egy amerikai mensás, akit egyébként onnan ismerek, hogy egy féktelen nevadai jacuzzipartiról elmenőben képen nyaltam. Mint azóta kiderült, ő nem csak hogy Fefébb a Fefénél (értsd: szakállas és tagbaszakadt), hanem sikeres ügyvéd, volt profi baseballos és evőversenyek bajnoka, és mellesleg a New York-i polyamory közösség oszlopa. Sejtettem, hogy ez többek érdeklődését felcsigázza, és nem csalódtam.

- Mi ez a zene?
- Úgy hívják őket, hogy Todavía, latin-amerikaiak, hogy pontosan melyik országból, arról fogalmam sincs.
- Ez a felvétel közvetlenül az előtt készülhetett, hogy a villamos elé vetették volna magukat.
- Ott nincs is villamos, annyi földrengés van. 
- Ne hülyéskedj már, akkor a Fridát mi ütötte el?
- Egy busz.
- Nem, ő volt a buszon, és beléjük rohant a villamos. Hát ha egy városban villamos is jár, meg busz is, méghozzá annyi, hogy össze tudnak ütközni, akkor az egy fejlett ország!

Az van, hogy ha esetemben ez a kifejezés értelmezhető egyáltalán, akkor hazaköltöztem. Tehát egyre több cucc megvásárlásába nyugszom bele (mert ugye zöldséghámozó KELL, mint ahogy önálló felnőtt nem létezhet celluxadagoló nélkül, különösen karácsony előtt), és ugyan pont azért jöttem ide, hogy közelebb legyek mindenhez, legszívesebben csak ücsörgök a kanapémon (!), vagy pilatesezek a jógaszőnyegemen (!!) a tükör (!!!) előtt. 

A táborban idén annyi műsorszámom volt (szabadegyetem, baglyozás, rögtönzött munkahelyi zaklatás - utóbbi ráadásul olyan hitelesre sikerült, hogy meghívást kaptam a jövő évi darabba is, ami külön kitüntetés attól, aki a Balu kapitány főcímdalát fordította magyarra), hogy nem volt elég időm inni és aranyköpéseket jegyzetelni. Szerdán viszont hamisítatlan after (vagy a táborra való tekintettel before)party volt, Fefe és S. úr főszereplésével. Először arról beszélgettünk, hogy a pasiknak egy konkrét nő hiányzik, vagy úgy általában az élmény.

Én még igazán nem tudom, mi lesz az idei Szigeten, de felkészülés címén tegnap este valamennyien leégettük az ujjlenyomatunkat. Tavaly is gyanúsan indult: nekem SOS-megbízatásként ki kellett bicikliznem egy elhagyatott gyártelepre és valaha Norbi Update somlói galuskát tartalmazó dobozokban elhoznom a szajrét, amit aztán az irodában dolgozott fel egy sebtében és titokban összerántott banda. Akkor a sárgák még pont nem voltak kivágva, ezért most, egy évvel később bukkantak fel, mint vádló ujjak lecsupaszított plexi csontjai, www.mensa.hu felirattal. Ööö.

Tegnap az afterparty-n feltettem egy millió dollárosnak bizonyult kérdést: megismerheti-e az ember a párját annyira, mint egy jó barátját? Többen többfélét mondtak, S. úr például nem is értette, hogy merült ez fel, de aztán közös erővel elmagyaráztuk neki, hogy én ezt valahogy úgy értem, hogy a kapcsolat kezdetén mindenki megjátssza magát egy kicsit, az előnyösebb oldalát mutatja, és az ellenkező nemnek ebből bölcsen le kell vonnia valamennyit. J.

Eseménydús volt a hétvége, leginkább a Mensa 20. szülinapja fémjelezte. A szokásos vacak kaja, de legalább annyit kibalhéztunk kollektíve, hogy ne kelljen mindenkinek ugyanannyit fizetni, meg lehessen úszni olcsón. Én speciel azért lobbiztam, hogy ne rántott hús legyen, így presztízsből kénytelen voltam a legdrágább menüt venni, amiben előételből a másikat hozták, a főétel robbantott újraértelmezett lasagne volt, a desszert idejére meg eltűnt a J*. Ez még annyira nem lett volna aggasztó, de a tárcája is, ami az én táskámban volt.