Ferences

Visszamenni az embernek a saját volt iskolájába tíz év után biztos nagy fless lehet, de csak a helyszín miatt, megnézni ugyanazokat a zugokat tét nélkül, mert az emberek rég mások és semmi közöd hozzájuk, tanárral meg nem bandázunk*. Tehát voltaképpen ideális egy koncert erejéig bemenni és utána a sötétben kóborolni a kihalt folyosókon. Én megfogadtam magamnak, hogy soha többet nem teszem be a lábam a Ferences Gimnáziumba, egyébként is két ember volt ott, akik miatt még mindig nem volt érdemes oda járni, de legalább úgy-ahogy túléltem a dolgot.

Az van, hogy ha esetemben ez a kifejezés értelmezhető egyáltalán, akkor hazaköltöztem. Tehát egyre több cucc megvásárlásába nyugszom bele (mert ugye zöldséghámozó KELL, mint ahogy önálló felnőtt nem létezhet celluxadagoló nélkül, különösen karácsony előtt), és ugyan pont azért jöttem ide, hogy közelebb legyek mindenhez, legszívesebben csak ücsörgök a kanapémon (!), vagy pilatesezek a jógaszőnyegemen (!!) a tükör (!!!) előtt.