Beküldte Raya deBonel -
Végre kitáncoltam magam, rekedtre ordítottam a torkomat, és megtanultam, micsoda hazafias ereje lehet annak a Kispál-számnak, amiért gimiben még megrovóan néztem egy osztálytársamra (boy, was I an @sshole!)
Egy kedves kolléganőnek volt szülinapja, és őszintén meglepődtem, hogy meghívott. Ennek megfelelően hezitáltam is: milyen alkoholt vigyek? A kedvenc vodkáim nem voltak, meg egyébként is, elsőre egy rosé gyöngyözőbor talán jobb benyomást kelt. Valószínűleg mindenki így gondolta, ezért az egész társaság pezsgőben ázott. Jól el.
Éjfélkor a legjózanabb megszámolta, hány taxi kell, és átsorjáztunk a Barrio Caféba, ahol egy másik magyar partit tartottak éppen. Ennek megfelelően nem kellett sokat várni az első Közeli helyeken-re. Én nem is szeretem az ilyen számokat! Ordítva énekeltünk az It's my life-tól a Ha az életben-ig mindent, és baromira nem érdekelt, hogy hány pasit vonz az eltorzult arcom (meg az omló diszkó, kúszom a padlón... ;) ) meg a Godzilla kecsességét sejtető táncom. A fene gondolta, hogy ekkora összetartó ereje van egy Brüsszel kellős közepén felcsendülő, ezeréves magyar rockszámnak. Szerintem kívülről elég szánalmasak lehettünk.
Fél 4 körül értem haza, és jó szokásomnak megfelelően úgy, ahogy voltam, lezuhantam a kanapémra. Reggel vettem csak észre, hogy keresztben rövidebb, mint én.
Ja, de a Kispál-sztorival még adós vagyok. Tizedikesek voltunk. Raucus atya volt a magyartanárunk, és mindig magyar kártyából feleltetett. Hozzá voltunk rendelve egy-egy laphoz. 2003. május 26-án bejelentette, hogy kilép a rendből, mert összejött egy lánnyal. Imádtuk, szurkoltunk neki, és persze el is búcsúztattuk. Ramé találta ki, hogy vegyünk egy paklit, és mindenki írjon egy idézetet a sajátjára. Én egy versem négy sorát írtam ("Múlttá válik, szabad leszel, de ígérd meg, hogy emlékezel", nem röhög), és mélységesen megvetettük azt a srácot, aki azt bírta szülni a fejéből, hogy "Ha az életben nincs már több móka". Akkor még semmit se tudtam a Kispálról, a rockzenéről, a Hegyaljáról... És még én hittem azt, hogy ő van elmaradva, én meg a menő vagyok. Na jó, hát mostanra kiderült, hogy tényleg, de közben azért voltak nekem is nehéz perceim, amikor se rock and roll, se menő nem voltam.