Beküldte Raya deBonel -
Tegnap hathatós közreműködésemmel a Rózsában járt egy amerikai mensás, akit egyébként onnan ismerek, hogy egy féktelen nevadai jacuzzipartiról elmenőben képen nyaltam. Mint azóta kiderült, ő nem csak hogy Fefébb a Fefénél (értsd: szakállas és tagbaszakadt), hanem sikeres ügyvéd, volt profi baseballos és evőversenyek bajnoka, és mellesleg a New York-i polyamory közösség oszlopa. Sejtettem, hogy ez többek érdeklődését felcsigázza, és nem csalódtam.
Poliamoria, magyarul többszerelműség (a görög πολύ [poly, jelentése sok vagy több] és a latin amor [szerelem] szóösszetételből) kettőnél több személy közötti intim kapcsolat egyidejű gyakorlata, kívánsága vagy elfogadása, melyről minden szereplőjének tudomása van és amelyhez hozzájárul. Nem tévesztendő össze a poliszexualitással.
Az első komment a Facebookon természetesen az volt, hogy görög és latin szavakat összeolvasztani bűn, és a helyes név a polifília vagy multiamoria lenne. Ettől eltekintve, amint valaki meg merte törni a jeget és rákérdezett, nagyon érdekes, kulturális ütközéseket sem nélkülöző vita alakult ki, melynek során az amerikai kolbászából csak férfiak falatoztak. Egyébként a jelenség* Magyarországon még nem terjedt el a köztudatban, és az általános lelkiállapot miatt szerintem belátható időn belül nem is fog. Ahol az emberek azon fennakadnak, hogy azonos neműek járnak egymással, képzelem, mi lenne, ha ráadásul nem is eggyel járnának egyszerre.
Igazából annyiban hasonlít a poli a hagyományos monogám** kapcsolatokra, hogy a felek megegyeznek a szabályokban, és azokat ugyanúgy tiszteletben érdemes tartani, szakítás terhe mellett, illetve elvileg itt is mindenki csak addig marad együtt, amíg mindkét félnek jó. Ehhez szerintem nagyon-nagyon szilárd önbecsülés kell, ami egy ideális világban amúgy alap lenne, de ebben a lehetséges világok legjobbikában keveseknek van meg.
Ami szembetűnő volt: adott egy jó külsejű, gazdag, intelligens, ránézésre kedves és jó szándékú pasas, és fogalma nem volt róla, hogy mennyire kihasználja a saját vonzerejét, meg azokat, akiket ez csapdába ejtett. Saját bevallása szerint három nővel van kapcsolata, de egyiket se nevezi barátnőnek. Közülük egy monogám, egy pedig hímezett-hámozott, de ha megvan az a háttérinfó, hogy egy diáklányról van szó, aki heti 100 euró költségvetéssel eljött Európába, akkor sejthetjük, hogy ő is inkább 33%-ot akart egy jó üzletben, mint 100%-ot egy rosszban. Én azt gondolom, hogy a poliamoria egy remek lehetőség a húspiacon jó pozíciókkal rendelkezők számára, hogy egy szép ideológiával megtámogatva szabadon megtehessenek bármit annak biztos tudatában, hogy nyugodtan elpasszolhatnak bárkit, akinek ez nem tetszik.
Látszott, hogy nem hoztunk fel új ellenérvet, mindegyikre volt kész válasz. És régóta kész lehetett az a párhuzam is, hogy ha valaki biszexuális, akkor a társadsalom ugyanúgy belekényszerítheti abba, hogy csak heteroszexuális kapcsolatai legyenek, mint a polikat abba, hogy csak egy kapcsolatuk legyen. Azt még most se értem, hogy Hermione mit akart mondani ezzel kapcsolatban (talán majd kiegészíti ;) ), de valami olyasmi volt, hogy azért ez nem ugyanaz.
Lehet, hogy egyszerűen azoknak nem veszi be a gyomra ezt a szabadságot, akik félnek attól, hogy ők nem lennének olyan kapósak, mint a párjuk. Vagy nem tudják elképzelni az életet pár nélkül, úgy, hogy mindig az aktuális értékükön árazza be őket a piac. Sajnos azt már nem volt időm megkérdezni tegnap este, hogy mennyire jellemző, hogy a polik elhagyják azt a partnert, akinek éppen rossz időszaka van, úgymond akciós termékké válik.
Órákig lehetne erről beszélni, én most berekesztem, kommenteljetek.
*Mármint nem a kolbász, ugyan nálunk a beef jerky sem ismert, de a továbbiakban a poliamoriáról fogok értekezni.
**Ami megint csak hülye szóválasztás, állítólag a párkapcsolatok 90%-a nem torkollik házasságba, tehát a monoamoria vagy monoszexualitás lenne a helyes, de ez már benne marad a köztudatban, mint a kockás füzet.