Nyári színek

Ígérem, nem fogok minden edzésről ilyen részletesen beszámolni, de ez még szervesen kapcsolódik az előzőhöz. Habtestemről lehetne is egy szemléltető ábrát készíteni, a foltjaim egyenletes püspöklila színe a PowerPoint pipettájáért kiált: ilyen kiemelőszínt én még képernyőn nem láttam. És az a durva, hogy nem engem vernek, hanem én saját magamat!

Szóval az első edzésen is kellett csomót gurulni úgy, hogy nem mondták el, mi annak a trükkje, hogy az ember ne zúzza le a vállcsúcsát. Tehát lezúztam. Aztán a második edzésen már elmondták, de akkor már mindegy volt, mert már úgy is fájt, ha jól csináltam. Fürdés közben pedig már épp kezdtem volna elszörnyedni, hogy micsoda muffin top kezd kialakulni a csípőmön (szabad fordításban - egyszer a strandon hallottam - oldalpúp, vagyis a nadrág felett kitüremkedő zsírpárna), mire rájöttem, hogy csak az egyiken van, és korántsem zsír, hanem... inkább bele se gondolok, hogy mi alkotja. Színes egyéniség vagyok, na. 

És ma kifejezetten örülök annak, hogy csak egy békés, kímélő futóedzést kell lenyomnom 30 fokban a tűző napon.