Most már hárommal is bírok egyszerre, a falka érdekében

Ez a tipikusan hova-megy-ki-ki-hova-megy típusú délután és este volt. Az eredeti terv az volt, hogy S. úrral csinálunk valamit, aztán este jön J és elmegyünk a ZP-be Zagart hallgatni. Ebből az lett, hogy S. úr már a legelején összezavart, ugyanis kifejezetten békés és elfogadó hangulatban volt. Amikor már a sült hús felét megette anélkül, hogy kritizálta volna, gyanút fogtam, és megkérdeztem, hogy nagyon éhes, vagy csak jól főznek. Mindenesetre a levendulás rozéfröccs igen jó volt.

Egyszer csak J ritka szép hajzatával szembesültem. Mostanában mindig a feje búbjával találkozom először, mert a tepsi telefonján mindig sokkal érdekfeszítőbb tartalmak vannak, mint a külvilágban. Szóval csatlakozott hozzánk, és így a Szaft műintézménybe sem jutottunk el, mert J. belelkesült a palacsinta gondolatára. Legalább a túrós-banánosról lebeszéltem őket azzal, hogy az egyik állaga a másik színével párosítva olyan elegyet alkot, amiből már tényleg csak a sárgarépa hiányzik. 7 körül sikerült átmenetileg berekesztenünk S. úr nagyjából folyamatos táplálkozását, és átvonulni a ZP közelébe. Itt viszont kiderült, hogy többrendbeli, a kultúra iránti igényt felülíró éhség esete forog fenn. Ekkor hívtam Fefét, mert ez így már kezdett vicces lenni (ráadásul átvitt értelemben az egésznek ő volt az oka). 

Mondta, hogy az Allee-ban van. Mire odaért hozzánk a Kopaszi-gátra, közöltük, hogy tök jó, mert mindannyian oda fogunk menni. Előbb azonban megvitattuk, hogy ha egy pizza 7 centivel nagyobb átmérőjű lesz, akkor ettől mennyivel lesz automatikusan laposabb, aztán Fefével kiegyeztünk abban, hogy a nők még szexre is hajlandóak a levendulás rozéfröccsért, a férfiak meg fordítva, de a rozéfröccsöt legalább abba lehet hagyni félúton (NOT). J volt az, akinek ma fel kellett kelnie, de ezzel együtt is kíváncsi volt arra, hogy másodszor is jó-e a Szemfényvesztők. Józan eszem ellenében tehát ismét moziba mentem S. úrral. Most mondjuk egészen civilizált volt, csak a tizenkettes karikákon nevetgélt, meg John Malkovichon, de azon a magunk kis privát okaiból valamennyien nevetgéltünk. Egyébként S. úr tömte a fejét és a film alatt csendben maradt, úgyhogy sikerült megúsznunk a lincselést. 

Jó későn értem haza, de ennyit megtesz az ember a falkája ápolásáért, nem?