Az ország születésnapja, ez volt tegnap. Meg kell mondjam, sokkal látványosabb, hallványosabb, és egyáltalán: méltóbb a Pannon Pumához, mint gondoltam, vagy emlékeztem rá.

Zamárdi jó hely, már csak azért is, mert az Olgának azonnal a nyár jut róla eszébe. Fogtuk magunkat oszt lementünk, Carlos nem dolgozott (in memoriam Siemens-es idők: egyszerűen nem ment be), úgyhogy már 1-kor el tudtunk indulni. Nem mertem vezetni, annyira meleg volt. Carlos kicsit komolyabban vette a "társasjátékot", mint én szoktam, de végülis mire számítottam? Neki minden játék élet-halál kérdése, és mindenki mindig figyeljen oda és kövesse a tökéletes stratégiát.

A Sanyi máris kútba esett. Na persze én ezt nem sajnálom, lévén mondva ő általa Manu Chaóra, hogy "mókás, de nem lehet eladni", hát persze, hogy nem, az a jó benne.

Üdv néktek, rajongóim és olvasóim, hölgyeim, uraim és minden egyéb!