Szóval a mai délutánt NFF-fel töltöttem, vele voltam az autókiállításon is. Szépen viselkedett: megetetett, megitatott... hajjaj, itatott volna még jobban is, ha nem alszom el a kocsijában ülve. Így megkaptam a bort itthoni feldolgozás céljából.

Csakhogy "véletlenül" megemlítette, hogy ha fáradt vagyok, inkább hazavisz, és ő sem alszik itt, hanem a... baráthmmmgrhmmm. Tessék? Igen, a barátnőjénél. Hmm. Ez nemhogy más megvilágításba helyezi a dolgokat, ez egy istenverte REFLEKTOR! Még ő csodálkozott rajta, hogy ezek után már én is haza akarok menni.

Köszöntöm olvasóimat!

Örömmel jelenthetem, megszületett a döntés! Az idei Luxusautó-kiállítás legjeinek díját, az Arany Güzüt idén négy kategóriában ítéltük oda. And the Golden Beaver goes to:

I. kategória: Tisztelet-
parancsolás

A bolond breakesnek haja nőtt. Egy egész csomó, mindjárt a homloka fölött. Már múlt héten is megvolt, de nem akartam akkor írni róla, megvártam, amíg el nem halványult az utolsó lehetősége is egy három napig tartó csodának. Ez nem lehet más, mint modern orvostudomány.

Ezt ne merészeljetek kommentelni. Nem illik.

"Adjátok meg az elektronikának, ami az elektronikáé, és a rendszergazdának, ami a rendszergazdáé."

Ennek jegyében most bedugom a telefonom és a számítógépem töltőjét a konnektorba, aztán megyek és levetkőzöm.

Most, hogy a párom 900 kilométerre van tőlem, most jövök rá, mennyire szeretem. Akkor most jó nekem, vagy rossz?

Írok tovább, bár minek, ha egyszer minden olvasóm partizánként kúszik a sorok között, nehogy észrevegyék, ahelyett, hogy rendesen kommentelne?

Az első nap Carlos nélkül. Mondhatni, nem volt szörnyű. Nem volt felszabadult. Nem volt semmilyen. A kocsiban próbáltam élesztgetni a "Born to be wild"-érzést (dögös zene, lehúzott ablak, totális flow-élmény), de Manu Chao ma nem vált be, egyszerűen túl szegényesnek tűnt a zenéje. Biztos a tegnapi film az oka.

Tegnap volt Carlos szülinapja. Most már elárulhatom, mit kapott: egy cd-t csináltam neki a kedvenc számaival, meg egy pólót mintáztattam. Ő meg cserébe fejedelmien gondoskodott rólam: elvitt levegőzni a Várba, elvitt a Mammutba nézni a kicsi autókat meg a szép felhőket a Gloria Jean's Caféból, és...hüpp...elérzékenyültem... csak aztán megéheztem, és akkor a romantika egy időre hátrébb sorolódott.

Today I wrote a TEST ON TAXATION. I wonder why there isn't such thing as a TAXATION ON TESTS.

Funny, eh? Watch this. Ez a reklámfilm nekem összefoglalja azt, amiért nem akarok reklámos lenni.

Hosszúnap volt a tegnapi, pedig nem is vagyok "izraelita". Bárcsak az lennék, legalább minden alapom meglenne rá, hogy veszélyeztetett fajnak érezzem magam. Így maradok szerválnak.