Ha becsszóra azt mondod, hogy nem vagy Carlos, akkor elmondom, mit szereztem neki szülinapjára.

Psszt! Görgess lejjebb.

És még.

Tegnap indult A Nagy Fogyás, amit már nagyon vártam. Nem mindenki szeret kövér embereket nézni, én igen. Már kedvencem is van. Egyrészt ő egy pozitív, jóravaló ember, másrészt meg csak tisztelni tudom az elszántságáért. Nekimegy az emelkedőnek, még ha egy terepjáró is van rákötve a derekára (?), amit nem lehet igazán behatárolni, de azért elhisszük, hogy ott van. És ő fogyott a legtöbbet az első héten. Tizennégy kilónyi rezgő akarat.

Elmentem Jóanyámmal a híres Feri atya előadására, és az öreg javára írom, hogy nem éreztem úgy, hogy többrendbeli fuldoklás fogna el, ha valaki keresztet vetne rám.

Azért voltam "térítésre alkalmas lelkiállapotban" (by lacika), mert megint sikerült egymást félreértenünk Jóanyámmal. A probléma ott van, hogy mindkettőnknek nagyon éles a hallásunk és nagy jelentőséget tulajdonítunk a hangsúlynak. Egy normális családban így hangzik el egy beszélgetés:

Helló, helló. Nem tűntem el.

A hétvégém tervszerű kirohanásokból állt. Szombaton Bolyaiban voltam, a Tízezer napot néztük. Megint a kanonizált művészet egy szép példája: aki azt mondja nekem, hogy felhőtlenül élvezte ezt a filmet, az hazudik, viszont kiművelt emberfők egy kis csoportja eldöntötte, hogy ez márpedig kultúra, a mindenségit neki. Így aztán ránk hárul a felelősség, hogy megtaláljuk benne a mélyben rejtőző értéket.

Teljesen úrrá lett rajtam a Kerouac-fíling. Kitartó próbálkozásom eredményeképp kezdi felütni a fejét az életemben az a fajta ragged, exstatic joy of pure being, amit Dean Moriartyban mindig is irigyeltem. Például egyáltalán nem bánom, hogy alig aludtam és a világ, ha nem is forog már, de még egy kicsit ingadozik. Azért nem bánom, mert tegnap olyan igazi jó afterparty volt.

Mekkorát csalódtam! Nem is gondoltam leírni, elvégre most olyat játszunk, hogy vidámak és pozitívak vagyunk, én meg a keresztem. Csak épp az imént azt tanították, hogy ebben a mai cyber-világban az ember egyetlen blogbejegyzéssel is úgy eltéríthet egy márkát, egy reklámot, akármit, mint iszlám fundamentalista az American Airlines részvényárfolyamát. Hát én most bizony hogy eltérítem a márkáját annak az embernek, aki a Külkeren a kulcsokat adja a szekrényekhez.

Tegnap egy jót próbáltunk, csak kár volt, hogy Tibi a végén elrontotta azzal, hogy ma még találkozik egy énekes csajjal. Kíváncsi vagyok, mit fog neki mondani. "Tudod, van már egy másik lány, annyira jól nem énekel, hogy egyedül kiálljon, de nem akar másik énekest, úgyhogy te vokálozni fogsz, ha ez neked oké, érted, majd még kialakul..." szóval beszél, ahogy ő szokta?

Gyerekek, ez kísérteties. A poloska az imént még mindig úszott. Most a vegyi fegyver jön, if you know what I mean.

Bevégeztetett. Bamm...bamm...bamm...

Fuj.