Beküldte Raya deBonel -
Helló, helló. Nem tűntem el.
A hétvégém tervszerű kirohanásokból állt. Szombaton Bolyaiban voltam, a Tízezer napot néztük. Megint a kanonizált művészet egy szép példája: aki azt mondja nekem, hogy felhőtlenül élvezte ezt a filmet, az hazudik, viszont kiművelt emberfők egy kis csoportja eldöntötte, hogy ez márpedig kultúra, a mindenségit neki. Így aztán ránk hárul a felelősség, hogy megtaláljuk benne a mélyben rejtőző értéket.
Aztán tesztírás volt. Érdekes sereg gyűlt össze: volt egy srác, aki mindjárt Rigó első kérdésére (Mi az intelligencia?) így válaszolt:
- Három részből áll. Az első a műveltséganyag. A második egy belső feldolgozás, hogy hogyan alakítja át saját magának az ember a műveltséget. A harmadik pedig, hogy hogyan tudja azt alkalmazni.
És annyira biztos volt a saját igazában, hogy amikor Rigó megpróbálta meggyőzni, konokul leszegte a fejét és folytatta a vázlatfüzetébe elkezdett Mensa-karikatúrát. Legalábbis gondolom, hogy azt rajzolt, és Rigó lehetett a főalak, máskülönben nem foglalkozott volna vele olyan odaadóan egész előadás alatt.
Aztán egy másik srác azon erősködött, hogy a környezeti hatások az öröklődést is befolyásolják. Ő aztán ott maradt Rigóval a teszt után, és megbeszélték a történetet. Voltak nagyon helyes hímpéldányok, sajnos az egyikük mindjárt be is jelentette, hogy ő nem akar mensás lenni, csak önmaga megerősítésére jött el tesztet írni. Édesem, szerintem így is bitang erős az alkupozíciód! Brr.
A nap zárásaként Carlosszal indiait ettünk a Taj Mahalban. Nagyon szép kis hely, a pincérnők száriban vannak, és szerintem a Miss Hungary középdöntősei közül válogatták őket. A kaja pedig mennyei, csak én rosszul választottam, legalábbis ami a köretet illeti, mert valami istentelenül édes naan kenyeret kaptam, ráadásul több is volt, mint Carlosé. A kaja (Methi Paneer, amiből a methi tofu-szerű, ízetlen indiai sajtot jelent, a Methi pedig flancosan fenugreeknek nevezett görögszénából (lám, mit tesz a teaműveltség) főzött zöldes mártás) viszont vitán felül tökély volt.