Terepmunka

A vasárnapról még illene beszámolnom. "Dolgoztam", vagyis listát írtam arról, mi mindent kéne megcsinálnom, aztán nekifeküdtem, és... másfél óra alatt végigszaladtam 15 tevékenységen, amelyek között olyan hihetetlen komplexitásúak is voltak, mint "jelentkezőlista aktualizálása és továbbítása", "cikkgyűjteményt ragasztgatni" és hasonlók. Ez különben vicces volt, nemrég hallottam, ahogy két külkeres arról beszél, hogy az egyik elvégezte a PR szakirányt, amiből ott és akkor lett elege, amikor cikkeket kellett beragasztgatnia egy füzetbe. "Mi ez bazmeg, technikaóra?" Sajnálom, hogy vannak, akik nem látják be, hogy mind a PR szakemberré, mind a fordítóvá avanzsálásnak szükséges, de nem elégséges feltétele, hogy az ember 50 darabos HVG-foszlánykollekcióval rendelkezzen a 10 megszaggatott HVG-jén felül. Ebéd után elbicikliztem terepmunkára a Plusba és az Auchanba. A Plusban a boros polcot pont rámolta egy nálam fiatalabb srác. Odaküldött a főnöknőhöz, hogy kérjek tőle engedélyt a fényképezéshez. "A Plusban nem lehet fényképezni!" - brummogta a mackónadrágos főnökasszony. "Honnan jött?" - tette még hozzá. Átfutott az agyamon, hogy azt mondom neki: "CBA, a magyar üzletlánc", de végül megtörtem a mélybarna szemekből sugárzó nyers erőtől, és bevallottam, hogy a Külkerről. Aztán elbeszélgettem kicsit a sráccal, aki pontosan annyit tudott mesélni a Plus borkihelyezési stratégiájáról, amennyit ér: három mondatot. Az Auchanban már rutinos voltam, nem közöltem senkivel, mi járatban vagyok. Suttyomban fotóztam kettőt a mobilommal, és sms-formában mentettem el a jegyzeteimet. Azért elképzelem a biztonsági kamerákat, amint megrökönyödve figyelik a polcok között őgyelgő Maitai-t, aki elmélyülten rámered egy-egy árcédulára, majd hirtelen elhatározásból folytatja az sms-t.