Ma voltam másodszor és utoljára a Külker évnyitóján. Csak elsősök szoktak menni, én is csak azért, mert megkaptam a Köztársasági Ösztöndíjat, Hiller István személyesen kaparta alá.

Hosszú és unalmas beszédeket hallgattunk, mindenki, széles nyelvcsapásokkal, csontig, nedves altájékkal távozott a rektor, a rektor emeritus, a dékán asszonyok, a dékán úr és az Európai Unió. Utána díjat kapott néhány tanár, meg ugye mi, a névre szóló székeinkkel együtt. Carlos és Jóanyám ott izgultak mögöttem két sorral, Jóanyám még fényképzeni is megpróbált.

Elkísértem Carlosomat szülővárosába. Ahogy attól tartottam, annyi húst kellett (szó szerint) megennem, mint máskor egy hónap alatt. Itt a városban eléggé hozzászoktam a reformkonyhához, úgyhogy már el sem tudtam képzelni, hogy vasárnapiebédel az egységsugarú (c/o Mizsa) magyar. Hát így: húsleves, csirkepörkölt, tészta, sütemény. Jól ráérzett a Norbi a piaci résre, mert igenis vannak, akik nem röhögik körbe a light pacalt és sült csülköt.

Ez a Doktor Banán folyton félrevezeti a közvéleményt. "Monet és barátai" azt jelenti: "noname impresszionisták és az a két Monet-kép, ami úgyis nálunk van", "...és akkor megérkeztek az inkák" pedig 90%-ban az inkák előtti időkről szól.  

Nem csoda, ha ezek a fickók végül eltűntek a föld színéről. Ha ilyen "figurális", "antropomorf" és "zoomorf" edények vették őket körül, nem csoda, hogy rászoktak az emberáldozatra.

Majdnem azt írtam a csekken a közlemény rovatba, hogy "nesztek, mocskok, költsétek koporsóra!", de sajnos nem fért ki, mert azt nyomtatták oda, hogy "kizárólag pótdíj befizetésére használható!" Mintha adományt akarna nekik küldeni bárki is.

Ez messzemenően a tegnapi naphoz tartozik, csak ma jutottam el odáig, hogy leírjam. Mert bizony tegnap tényleg ott tartottam, hogy szakítsak vele, még ha ennek egy teli hólyag és fél liter vérveszteség volt is az oka.

Mesélek egy kicsit magamról.

Alaphelyzetben hamar kiszimatolom, ha kihasználnak, de nem mindig bánom. Szeretem az embereket boldoggá tenni, csak néha úgy érzem, nem rendelkezem a szükséges eszközökkel. Na meg azért vannak határok: a Mensában számos kiéhezett hímet tehetnék boldoggá... ha éppen akarnám.