Beküldte Raya deBonel -
Mesélek egy kicsit magamról.
Alaphelyzetben hamar kiszimatolom, ha kihasználnak, de nem mindig bánom. Szeretem az embereket boldoggá tenni, csak néha úgy érzem, nem rendelkezem a szükséges eszközökkel. Na meg azért vannak határok: a Mensában számos kiéhezett hímet tehetnék boldoggá... ha éppen akarnám.
Van egy szám, Les Wampas az elkövetője: "Si j'avais la portefeuille de Manu Chao, je partirais en vacances jusq'au Paques!", vagyis ha nálam lenne Manu Chao pénztárcája, húsvétig vakációra mennék. Engem Manu Chao tart mozgásban: ha meghallom valami tőlem független forrásból szólni, rögtön bizseregni kezd a gerincem, és reflexesen "Hez! Hez!"-ezni kezdek.
Meg egyébként is, több döntésem mögött is közvetetten ő áll. Miatta kezdtem el zenekart keresni, a nyelvtanulásaimhoz is az a motiváció, hogy Ővele beszélni tudjak, ha esetleg... No meg mostanában, ha harmadik személyben mesélek magamnak magamról, úgy szólítom magamat, hogy Maitai Chao. Hülyeség? Talán. De nem elidegeníthetetlen joga mindenkinek hülye ábrándokat szövögetni?
Egyszóval szerintem minden eurót megérdemel, amit eddig kapott. Ha még néhány ezer (millió?) embernek örömet szerez azzal, hogy a saját problémáit világgá énekli és Busht szidja, ám tegye!
Ma jelent meg az új lemez, az ötödik, a Radiolina. Lám, nekem is lett végül egy bálványozott kedvencem, akiről a gyerekem majd nem fogja érteni, hogy egyrészt mit eszem rajta, másrészt meg hogy micsoda izgalommal vártam én ezt a szeptember harmadikát. Különleges dolgok történtek ma, annyi bizonyos, de azok nem illenek egy Manuról szóló bejegyzésbe.
Szóval a Rainin in Paradize-ról korábban azt hittem, hogy nem egy nagy szám (Kusturica rendezte a klipet, amit láttam, és az ő stílusa nem az én világom), de hallgatva egészen más. Nem is a mondanivalója a lényeg (Bush szétdúlja az egész világot, hajrá maszájok, hajrá, maszájok!), hanem az a felfelé gitározott dallam, amitől repülni akarok, és úgy is érzem, hogy tudnék.
Az a jó Manuban, hogy legalábbis elhiteti az emberrel, hogy ismeri. Ha otthon vagy a korábbi zenéiben, nem érhet nagy meglepetés: az új számok felének tudni fogod a szövegét. Az tény, hogy a Politik kills egész más jamaicai reggae-stílusban előadva, mint francia sanzonként, olyan behízelgően hozza eléd azt, hogy a politikának kellenek a drogok, a torpedók, a véred és a szavazatod, mint a párizsi pincér a héteurós tejeskávét. Bonápétí!
Szegény, az egész lemezen azt érezni, hogy fázik. Folyton "Sibéria tan fría", "Mama Cuchara, ayudame, yo tengo frío", "no tengo calefacción" és egyebek. Írtam is a fórumra, hogy megmelengetném a keblecskémen!