Közt.Öszt.

Ma voltam másodszor és utoljára a Külker évnyitóján. Csak elsősök szoktak menni, én is csak azért, mert megkaptam a Köztársasági Ösztöndíjat, Hiller István személyesen kaparta alá.

Hosszú és unalmas beszédeket hallgattunk, mindenki, széles nyelvcsapásokkal, csontig, nedves altájékkal távozott a rektor, a rektor emeritus, a dékán asszonyok, a dékán úr és az Európai Unió. Utána díjat kapott néhány tanár, meg ugye mi, a névre szóló székeinkkel együtt. Carlos és Jóanyám ott izgultak mögöttem két sorral, Jóanyám még fényképzeni is megpróbált.

Kicsit csalódtam, mert mi csak egy árva papírt kaptunk, igaz, műanyag bugyiban, miközben a "felnőttek" bőrbe kötött okleveleket. De mindegy, ez így is 33500 HUF-os alamizsnát jelent havonta. Tiszta pazarlás, kész röhej, ha belegondolok. Minek ez nekem? Igazából csak a dicsőségre hajtok, bár gyanítom, ha kikerülök a felsőoktatásból, hullára nem fog számítani senkinek, hogy én mit kaptam harmadéves koromban. Ez is de jól hangzik.