Beküldte Raya deBonel -
Ez messzemenően a tegnapi naphoz tartozik, csak ma jutottam el odáig, hogy leírjam. Mert bizony tegnap tényleg ott tartottam, hogy szakítsak vele, még ha ennek egy teli hólyag és fél liter vérveszteség volt is az oka.
Elindultam a Budapest Bank Moszkva téri fiókjába, de kiderült, hogy ott nem foglalkoznak készpénzzel. Így azt az időt, ami még hátra volt, mielőtt Gergőhöz mehettem volna Mensa Tábor-ügyben, hirtelen felindulásból elkövetett véradással töltöttem el. Végre sikerült! Úgy éreztem magam, mint nemes lelkű (és viszonylag ritka vércsoportú) hősnő, akinek az elfogyasztott fél liter víz hatására pisilnie kell. Ehhez viszont nem jutottam hozzá sem ott és akkor, sem a Gergőnél, sem az Árkádban, ahová Radiolináért zarándokoltam el.
Így aztán, amikor Carlos felhívott, vér helyett csak az agyhúgykő keringhetett a gondolataim körül, amikor megint elkezdtem azon hergelni magam, hogy miért nem ő találja ki a programot, miért mindent nekem kell elintéznem, és haza akarok menni, egy üres üveggel a bal kezemben, egy felhőnyi tapasszal a jobb könyökömön, és nem akarom vele negyed 9-kor a Hajlakkot megnézni.
Mire a Moszkvára értem, már ott tartottam, hogy semmit nem kapok meg tőle, amit egy kapcsolattól elvárnék, és talán először sikerült eltalálnom a hármas toplistát, úgy mint
1. szenvedély
2. gyengédség
3. új barátok
Namármost, ezek egyikében sem bővelkedik a drága, miközben szabad férfiak h
ordái lézengenek bús bőgéssel Budapest utcáin.
Mire odaért, elég Manu Chaót hallgattam ahhoz, hogy magányos, clandestina harcosnak érezzem magamat, és végül kiböktem, hogy szakítani akarok.
Neki meg akkora szerencséje van, hogy allergiás, és pont úgy néz ki a szeme, mintha könnyes lenne. Mindjárt megsajnáltam, és nem akartam visszakozni, mégis azt mondtam, hogy jóban leszünk, és találkozunk, és majd felhívom... de közben tudtam, hogy ez is akkora szóvirág, mint ez itt --------------------------------------->
Tomival is ez volt: megígértük, aztán soha nem hívtuk fel egymást. Igaz, hogy Carlos a Rózsában és egyébként is nagyjából kikerülhetetlen számomra, amíg a Külkerre járok, még hasznos is, és hát végülis nem mindenkinek olyan könnyű az első helyre férkőzni a szívében... bizony, vannak pasik, akiknél a második, harmadik stb. helyeken is vannak emberek.
Így tehát néhány órán át úgy járkáltunk a Mammutban (a moziból nem lett persze semmi) meg Carlos lakásában, mint két ex. Fogva egymás kezét. Hogy megvigasztaljam, felajánlottam neki a véradásért kapott 500 Ft-os kajajegyet és azt, hogy megmasszírozom. Végül szex lett a dologból, nem azt mondom, hogy őrületes (ezt a szót a gólyatábor óta utálom, amikor is a főbéka ötpercenként ordította bele egy mikrofonba, nyilván, hogy a tábor mottójává gerjessze azt), de jólesett. És azóta megint együtt vagyunk.
Ma reggel küldött egy üzenetet: "I still love you". Azt feleltem: "Me 2."