Beküldte Raya deBonel -
Elmentem Jóanyámmal a híres Feri atya előadására, és az öreg javára írom, hogy nem éreztem úgy, hogy többrendbeli fuldoklás fogna el, ha valaki keresztet vetne rám.
Azért voltam "térítésre alkalmas lelkiállapotban" (by lacika), mert megint sikerült egymást félreértenünk Jóanyámmal. A probléma ott van, hogy mindkettőnknek nagyon éles a hallásunk és nagy jelentőséget tulajdonítunk a hangsúlynak. Egy normális családban így hangzik el egy beszélgetés:
- Helló mama, mi van itthon kaja?
- Szia fiam, van rakott krumpli meg egy kis fasírt, de a krumpli már elfogyott. Hozzak kenyeret?
- Nem kell, köszi, majd eszem rakott krumplit. Kösz.
Ehhez képest nálunk:
- Helló mama, mi van itthon kaja? (értsd: mit lehet enni?)
- Mit szeretnél? (értsd: feltételezed rólam, hogy semmit nem főztem neked?)
- Hát mi van itthon? Lecsó?
- Azt ne egyél, ebédre is azt ettél! (értsd: ha most ezt is megeszed, mehetek megint a piacra!)Miért kell mindig ugyanazt enni? Ez abnormális!...
Miért kell mindig dupla feneket keríteni minden beszélgetésnek?
Á, de ez így nem is jó, rendes bloggernek olyan a depressziója, mint a focista halála: nem tudni pontosan az okát. Az a menő, úgy sajnálkozni saját magunkon, hogy semmi megfogható okunk nincs rá. Meg abból nehezebb is kimászni, így bővebben lüktet az írói véna is.
Na, Feri atya meg pap létére egész szimpatikus volt. Úgy indította a beszédet, ahogy már nagyon sokszor hallottam: mond valami eretnek hangzásút (Isten és Mózes közül az utóbbi volt normális, Isten meg egy ötéves gyerek érzelmi szintjén állt hozzá a konfliktushoz), aztán a végére kihozza, hogy Isten végtelen bölcsessége most épp ilyen formában mutatkozott meg, de milyen helytelen ezt így értelmezni, és egyébként is könyörögjünk az Úrhoz, bocsássa meg szörnyű vétkeinket.
Itt mondjuk nem teljes egészében az ember volt a hunyó, de Isten végtelen bölcsessége jó tippnek bizonyult. Érdekes volt, elgondolkodtam a saját "Istenképemen" (aka IVVH). Hogyan lehetne több arca, vagy akár egyetlen véleménye is egy olyan "lénynek", aki mindenhol jelen van, épp ezért nincs ott sehol? Hogyan lehetne beszélgetni valakivel, aki egyszerre csivitel a madárkák között, roppan össze, amikor az autók karamboloznak, és sújt le a Kerepesi úton légkalapács formájában?
Ma tanultunk egy szakkifejezést erre: panteista. Na tessék, panteista vagyok.