Beküldte Raya deBonel -
Tegnap egy jót próbáltunk, csak kár volt, hogy Tibi a végén elrontotta azzal, hogy ma még találkozik egy énekes csajjal. Kíváncsi vagyok, mit fog neki mondani. "Tudod, van már egy másik lány, annyira jól nem énekel, hogy egyedül kiálljon, de nem akar másik énekest, úgyhogy te vokálozni fogsz, ha ez neked oké, érted, majd még kialakul..." szóval beszél, ahogy ő szokta?
Tibi abban a lesújtó helyzetben van, hogy folyamatosan kénytelen annak a két halmaznak a metszetével érintkezni, amelyekkel a legkevésbé tud bánni: 1. pestiek, 2. nők. Csodálkozott rajta, hogy Kriszta semmilyen szöveget nem írt le és nem küldött el nekem, miután kiszállt. Én itt születtem, nekem már fel sem tűnik, ha pofára ejtenek. Azt pedig hiába magyarázom neki, hogy két énekesnő egy zenekarban soha nem fog megférni, akkor meg végképp nem, ha én vagyok az egyik.
Az új gitáros, István (még elválik, hogy átminősül-e Pityuvá, Istivé, Pistává vagy Befordult Pengőorrú Szörnyeteggé) viszont bitang jó, ráadásul volt már életében működő zenekara, ezáltal tapasztaltabbnak számít mindkettőnknél. Nagyon jól hangzott, ahogy szólózott, egész máshogy hangzottak ugyanazok a dallamok, amiket Tibi interpretációjában már unalomig ismertem.
Most először volt "flow"-élményem próbán. Néztem őket, ahogy hajigálják az akkordokat, szédületes, hogy az egyik azt mondja, fisz moll, és a másik oda se néz, úgy fogja le ugyanazt, és rám oda se figyeltek, én meg énekeltem, és én se figyeltem őrájuk. Mennyei volt.
És akkor ezek után közli a Tibi, hogy még mindig nem tett le a két énekesnős verzióról! Most ismertem meg teljes részleteiben Kriszta végnapjait: egyszer állítólag eljött nélkülem próbálni, mindent megtanult, amit én nem akartam énekelni, és jól bebizonyította, hogy nélkülem is milyen jól elmenne a zenekar. Az a szerencsém, hogy Tibi volt annyira tisztességes, hogy kitartson mellettem: azt nem mondta volna, hogy "Kriszta, hát ha te ennyire jó vagy, akkor a [maitai]t ki lehet pöckölni". Erre meg a kiscsaj szedte a sátorfáját.
Bár lehet, hogy lassan már én viszem kenyértörésre a dolgot: mondja meg, ha szerinte nem elég erős a hangom, akkor összeszedem magam, hogy a másodikon lakó prímás hajhálóban fog felrohanni, aszongya "Hágy' mán a purdét áludni, hogy a Devla vinne el!" Az is egy megoldás, ha minden prímáskodás nélkül otthagyom a bandát. Ezt nem szívesen tenném, de hát legyünk már őszinték egymáshoz.
Ez is kiborít, ma például tárgyalástechnikám volt, és másról se volt szó, mint hazugságról, blöffről és elhallgatásról. Csodálom, hogy egyáltalán létezik még az üzleti életben olyan, hogy mindenki azt kapja, amit szeretne. Én sose fogom megérteni, hogy miért kell ennyit trükközni.
Nagy napom volt különben: a listán végre valaki leírta, amit én eddig csak homályosan sejtettem: hogy mi a probléma a mémmel. Állítólag az, hogy olyan érvelési technikát használnak, amivel bármit be lehetne bizonyítani, ezért aztán ez így semmit nem bizonyít. Nekem mindössze az volt gyanús, hogy Cell olyan hevesen hozakodik elő ezzel minden áldott KR után, mintha egy fundamentalista agymosott. Értelmes dolgokat nem kell huszonötször levezetni ugyanazoknak az embereknek. Ráadásul minden érv, ami esetleg a tévedését bizonyítaná, elmegy a füle mellett. Most már megnyugodhatok: biztos a globális felmelegedés, a nanotechnológia és a gammavillanás is csak egy-egy ismerősöm agyszüleménye. Összességében az élet szép és jó.
Hakuna Matata.