Beküldte Raya deBonel -
Írok tovább, bár minek, ha egyszer minden olvasóm partizánként kúszik a sorok között, nehogy észrevegyék, ahelyett, hogy rendesen kommentelne?
Az első nap Carlos nélkül. Mondhatni, nem volt szörnyű. Nem volt felszabadult. Nem volt semmilyen. A kocsiban próbáltam élesztgetni a "Born to be wild"-érzést (dögös zene, lehúzott ablak, totális flow-élmény), de Manu Chao ma nem vált be, egyszerűen túl szegényesnek tűnt a zenéje. Biztos a tegnapi film az oka.
Tegnap Jóanyámmal a Shawshank Redemptiont néztük, és egy ilyen film után sok minden át szokott értékelődni bennem. Annak idején nagyon-nagyon hálás voltam SK-nak ezért a történetért, sok túlélési technikát tanultam belőle, aminek a Ferencesben hasznát veszi az ember.
A mai napig free_bird az MSN címem, ami arra a madárra vonatkozik, "amit nem lehet kalitkába zárni, mert túl fényes a tolla, a dala pedig túl édesen és vadul cseng. Bár egy hatvanéves, fülig szaros börtöntöltelékre vonatkoztatni ezt elég merész húzás volt SK"-tól. Mindenesetre igyekszem ilyesfajta fényfolt lenni... már amikor nem borulok ki valami apró-cseprő hülyeség miatt.
De az most jutott először az eszembe, hogy ez az Andy tulajdonképpen egy borzasztóan természetellenes fazon, valamilyen szinten Carloshoz hasonlít. Ki is mondja azt, hogy "gyönyörű nő volt, mennyire szerettem! csak nem tudtam kimutatni"? Akár az én kicsi párom is mondhatná. Na meg aztán, ki képes úgy fegyelmezni magát, hogy neki aztán mindegy, egy bank vezetői székében ül vagy az életfogytosok között, aztán nekiáll pénzt mosni, végül pedig úgy dönt, hogy ő jobban tudja, ki a bűnös, és télakot vesz. Onnantól kezdve illegalitásban van, hamis papírokkal, élete végéig teljesen egyedül, még egy nőt sem engedhet közel magához, mert senki nem tudhatja meg, hol töltötte felnőtt évei nagy részét. Ez volna az én (egyik) példaképem?
Bár ha azt vesszük, Andy még egészen konszolidált hős a csimbókos szigetlakóhoz meg a kék seggű páviánhoz képest. Mit csináljak, mázlista Maitai-nak olyan a panteonja, hogy mindegyik tagja elvesztett nagyjából mindent, ami fontos volt neki.
Szeretném megjegyezni: tisztában vagyok vele, hogy a kedvenc hőseposzaim kitalált történetek. Csak éppen gondolatban több időt töltöttem ezekkel az emberekkel, mint a hús-vér környezetemmel. Ez van. 
Ilyeneket talál ki az ember, ha olyasmiken nevelkedett, mint én.