Beküldte Raya deBonel -
A leonbergi egy teljesen adaptív alak, de ennek megfelelően néhol még adaptálni kell. Például már tudja a különbséget a szőr és a sör között, meg Jóanyámnak se jutna eszébe máshogy köszönni, mint hogy "chocolom", sőt, még azt is megjegyezte elsőre, hogy sörrel nem koccintunk és a nőt jobb oldalon vonszoljuk, de van azért még mit tanulnia.
Például hogy teljesen függetlenül az éppen fogyasztott szubsztanciától, a nőt illik megkínálni akkor is, ha tudja, hogy én olyat a számmal akkor sem illetnék, ha élet-halál múlik rajta. Legyen férfi, olyan nincs, hogy egy pizzából mint a 8 szeletre szüksége van! Miután ezen majdnem összevesztünk a szupermarketben (sőt, olyannyira eszkalálódott a konfliktus, hogy majdnem vettünk egy sajtos pizzát is), majd a whiskyt is úgy kellett kinézni a szájából, váratlanul, már a fürdőszobában készülődve Teréz anya szelíd önfeláldozásával a hangjában odafordult, hogy kérek-e fogkrémet.
Azon kívül, hogy a fentihez hasonló akcióival sípoló gumijátékhoz hasonló, vinnyogó röhögést csal ki belőlem, nagyon jó tanár! Megmondtam neki, hogy névelővel együtt kérem a főneveket, mert önmagában azzal, hogy Schranke, akkor se tudok mit kezdeni, ha a sorompót hirtelen semmilyen más nyelven nem tudom kipréselni magamból. Erre elkapta a gépszíj, és miután minden létező entitásra felhívta a figyelmemet, hirtelen megpillantotta egyik iskolatársát.
- Der Niklas! - bökött rá lelkesen.
Egyébként pedig popkulturális kontextusba helyezve megtanította nekem az acélbetétes bakancs, továbbá a részegség különböző fokozatainak német megfelelőjét (lásd még: haszontalan, ám szórakoztatóan bő szókincs). És még csodálkozik, hogy többet értek, mint szeretné! De ami a legélénkebben él bennem a hétvégéből, az az a mondat, amit a legtöbbet mondtak nekünk: Nehmt euch ein Zimmer!