Az elso szombatot ugye azzal toltottuk, hogy az elkesett kolumbiai csaj helyett foztunk, ezzel nyertunk magunknak egy szombat delelottot. Felugyelonk ugyanezt a hetveget La Serenaban toltotte a csaladjaval, innen jott az otlet, hogy probaljuk meg mi is. A Szonyegfaloval elobb egy kozeli, La Calera nevu varoskaba buszoztunk, ahol eppen olyan hangulat volt, mint anno Torokorszagban, azok is megorultek minden alkalommal, amikor megnyertek egy meccset, aztan sajnos a harmadikat elvesztettek. 

Ha már úgyis ilyen vacak idő van, gyertek, körbevezetlek titeket. A hecc kedvéért képzeljük azt, hogy süt a nap. A mi vöteményünk út felöli oldalán, ahol bejöttél, valószínüleg már láttad a pipiket, a tehenet és a bocit. Visszatérö stresszforrás, hogy legelö híján ezeknek mit adjunk enni. Legutóbb már odáig fajultak a dolgok, hogy pénzért kellett szénát venni (pedig elhihetitek, mindent megpróbáltunk, olívapréselményt sóval es melasszal, de csak nem kellett nekik), de szerencsére most már cserekereskedelemmel müködik a rendszer.

Holnap akkora hidegfront fog minket eltalálni, hogy a NASA is közreadott róla egy elemzést. Ennek megfelelően, mivel a sárgarépamag, meg a hajlandóságunk a szűzföldek feltörésére amúgy is elfogyott, beltéri foglalatosságokat tervezünk. Például nyolc motring hímzőfonalat vettem karkötőcsomózás céljából. Az előkészületek két tanulságos mozzanatát szeretném előtérbe helyezni, a végén ellenpontozva egy kis falusi zamattal.

Kicsit esetlegesen mennek itt a dolgok, na már nem csak az én blogom, hanem a munka is. Van egy táblánk, amire minden nap felkerülnek a feladatok, újabban kifejezetten new age-esek is, mint például "nem aggódni", vagy "hálásnak lenni azért, ami körülvesz". Ma délután szerencsére nem ez utóbbi volt a feladat, mert egyébként puszta kézzel tetveket irtottunk keresztesvirágzatú növényeinkről, és a hálamirigyeim kicsit alulműködtek éppen. De az nagy érzés, amikor látjuk kinőni azt, amit ültettünk.

Bevezető a chilenizmusok világába (hitelesen: chilenimo, az s-t csak odagondolva). Mielőtt bemész, kimész, átnyúlsz az asztalon, kinyalod a tányért, a szőnyegre kakálsz, félrelököd, aki az utadba áll, vagy úgy egyáltalán, meg kell kérdezni, hogy permiso. Erre senki nem reagál, feltételezem, ez olyan, mint Uno-t mondani: csak akkor van gáz , ha kimarad.

Az ökorabszolga kifejezés, amit a Facebookomra felírtam, meglepően találónak bizonyult. A farm tulajdonosa egy chilei-belga hölgy, aki a dolgok beindítása után "adminisztratív teendőkkel" foglalkozik. Ez körülbelül a gyermek ringatását és a pénz beszedését foglalja magában, minden másra itt vagyunk mi. Nyelvtanilag ez úgy fejeződik ki, hogy "és most elvisszük ezt a kosarat a kert túlsó végébe, Adél", és akkor Adél elviszi a kosarat, ő pedig közben megváltja a világot.