Beküldte Raya deBonel -
Az ökorabszolga kifejezés, amit a Facebookomra felírtam, meglepően találónak bizonyult. A farm tulajdonosa egy chilei-belga hölgy, aki a dolgok beindítása után "adminisztratív teendőkkel" foglalkozik. Ez körülbelül a gyermek ringatását és a pénz beszedését foglalja magában, minden másra itt vagyunk mi. Nyelvtanilag ez úgy fejeződik ki, hogy "és most elvisszük ezt a kosarat a kert túlsó végébe, Adél", és akkor Adél elviszi a kosarat, ő pedig közben megváltja a világot. Pont olyan vagyok egyébként, mint a Jókai-regényekben a cselédek: igyekszem eltűnni, nehogy találjanak nekem valami feladatot, lopok az uraság kajájából, és pletykálok a többiekkel.
Ma vasárnap van, vagyis szabadnap, ezért csak az üvegházat kellett meglocsolni és a teheneket megetetni. A többi napon 9-kor kezdünk, táblára írt egzotikus utasítások szerint (rohamosan gyarapszik a mezőgazdasággal kapcsolatos spanyol szókincsem). Ilyen feladatokra kell gondolni, hogy gyomlálás,vetés, egyelés, meg néhány olyan tevékenységre, amire egy jól szervezett gazdaságban nem is lenne szükség, például a meglévő ágyások megmérése, vagy a szűk helyen megzavarodott és elszabadult boci után az ágyások feltöltése. 1-kor ebédelünk, ezt egyvalaki főzi, a többiek mosogatnak*.
Utána kis csendes pihenő, aztán sötétedésig (ami legkésőbb hatkor bekövetkezik, Andok, helló!) még egy kis önkénteskedés. Az esti program nagyban függ a jelenlévőktől. Állandó elem Pablo, aki szerződtetve van ide a kertbe, és aki mindenről mindent tud. Utánam egy nappal érkezett egy amerikai lány, akit egyelőre nemi orientációja alapján Szőnyegfalónak fogok hívni, ha valaki számára ez sértő, akkor szóljon. Aztán vannak még beeső vendégek, akikre a Főnökasszony többnyire névelővel hivatkozik (eddig volt egy el Rodrigo és egy la Natalí). Tőlük aztán nagyon hasznos információkat lehet beszerezni, például hogy miért torlaszolták el az üvegház egy részét egy betonkeverővel, vagy hogy az öt percre lévő kisboltban egy ezresért 2 literes bort lehet kapni (finomat, itt nincs rossz bor).
Minden bicegésével együtt azért nagyon zorál, amit itt összeraktak. Biointenzív gazdálkodás folyik, vagyis háromszögeléssel helyeznek el minél több növényt a szellőzés érdekében kétszer felásott talajba, majd rengetegféle természetes izével (ezalatt csontlisztet, fermentált kukaclevet, komposztot, humuszt meg sok egyéb fittyfenét kell érteni) trágyázzák. Én abban nem nagyon hiszek, hogy ilyen módszerekkel az egész Földet jól lehetne lakatni, vagy akár hogy mindenkinek vissza kéne térnie a gazdálkodáshoz, de nagyon jó látni, hogy egy ilyen rendszer milyen szépen körbeér, mindent felhasználnak valamire. Mondjuk a száraz budival meg kell még barátkoznom, de az az aspektus tetszik, hogy végre a lányok is célozhatnak. És a slusszpoén: a Főnökasszony anyja konkrétan flamand teadélutánokat szokott rendezni az itt élő belga barátnőknek. Akármilyen messze vagyok most, a világ mégse annyira nagy.
*Létezik ez az úgynevezett közösségi mentalitás, amelynek keretében nincs az embernek egy nyugodt perce, mert nem úgy működik, hogy mindenki csinál, amit akar, és ha valami kell, szólnak, hanem állandóan lesni kell, hogy hol lehet megfogni egy szalvétának a negyedik csücskét, mert nagyon ciki, ha csak hárman takarták le a frissen sült kenyeret. Hát ez nekem nagyon nem megy.