A nyomokban kék szemű lány pár perc késéssel, lélekszakadva érkezett meg a semleges közegnek számító gyorsétterem elé. Már szinte sikerült elfeledkeznie az eldugott kelet-európai országokra jellemző útviszonyokról, ám egy zökkenő után üresen forgó pedáljai gyorsan eszébe juttatták. Könyékig olajosan, szentségelve éppen a biciklit igyekezett lekötni, amikor hirtelen észlelte a másik jelenlétét. Hátrafordult. 

Amilyen világ vicce a mi nemzeti légitársaságunk, a Wizzair, most a legszívesebben összecsókolgatnám őket. Vagy a planning ügyosztályt, vagy valakit.

Amint az várható volt, a 4 tolmács egy autóban ugyanolyan vicces helyzeteket szül, mint a mensás társaság.

- Ha láttatok már állatorvosi lovat, egy golyószóróval megsorozva, na ez olyan volt...

Barkochbázás:

- Tárgy?
- Igen.
- Egy van belőle?
- Igen.
- De van belőle több is?

(még 20 perc után)

- Te, ismerem én ezt?

Rosszabb vagyok, mint egy 16 éves tornász: már a visszavonulásom utáni karrieremet tervezgetem, pedig a csúcsra még nem is értem fel (ez, pillanatnyilag, az olimpiai kvótaszerzésnek megfeleltethető diagnosztikai angolvizsga lesz 18-án). Ennek keretében ma fél 6-kor keltem és 2 x 3 órát vonatoztam, mert a kiszemelt egyetemnek (Den Haagse Hogeschool) nyílt napja volt.

- Hát te hogy kerültél ide?
- Tök jól kialudtam magam, már épp indultam volna az erdőbe, amikor felhívott a planning...

Remélem, jól érzitek magatokat ti is az új szerverről, nyalánkabb szerkesztővel írt és elvileg gyorsabb blogomon (egyben megmagyaráztam a többnapos távollétet, mely alatt serényen posztoltam, bár ez rajtam kívül senkinek nem tűnt fel). Szóval elmesélem, mi történt velem azóta.

Ezt mindig elfelejtem, hogy szép dolog a takarékosság, de talán nem kellene betű szerint ragaszkodni az X összeg félretételéhez akkor is, amikor 1 hónapig nem dolgozom. Hányszor megettem már ezt az "átmeneti likviditászavart"! Tegnap például már a francia bankomnak írogattam, hogy lennének szívesek a másfél hete megszüntetett számlám egyenlegével hozzájárulni a magyar számlámon maradt 85 eurócenthez. Végül a Parlament is megdobott némi alamizsnával, amit rögtön hosszú távú befektetésekbe helyeztem át. Rendeltem egy gyümölcscentrifugát meg néhány (khm, 9) China Glaze körömlakkot.

Jövök haza a piacról békésen (támogassuk a helyi termelőket, meg tök finom a friss mangó), erre megszólít a ház előtt egy pasi, hogy akar egy fényképet csinálni a "negyed" életéről, lennék szíves odaállni az apja, a szomszédja meg egy odakeveredett haverja közé. Bringával vagy anélkül? - kérdeztem. 

Nem fogok filmkritikát írni, mert rájöttem, hogy nem tudok. Én azért megyek moziba, hogy elvarázsoljanak, és eszem ágában nincs szétboncolni az élményt képekre, hangokra, a történetet karakterekre, aztán az egészet filmtörténeti kontextusba helyezni, utalásokra, kikacsintásokra és cameókra vadászni, és a végén ráütni egy csillagot, hogy aztán semmi másra ne emlékezzek, mint hogy hányas volt a tízes skálán. No meg sajnálom is azokat, akik a Djangót kritizálják, mert ez azt jelenti, hogy képtelenek élvezni egy Tarantino-filmet. Szerencsétlen fogyatékosság.

Phyllum: Mensoidae

Classis: Humanesue

Ordo: Linguisticae

Familia: Interpretatori

Genus: Parlamentaris

Species: Natator Liber

A fenti hiperműveltkedéssel azt akartam közölni, hogy a szabadúszó tolmács külön állatfaj. Én egy szabadúszó mimikriben tenyésző, laboratóriumi körülmények között nevelt szobatolmács vagyok azokhoz képest, akik annyi idős koruk óta űzik az ipart, mint én, csak éppen a szüleim lehetnének.