Azért akad a munkás hétköznapokban is, ami emlékezteti az embert arra, ami igazán fontos az életben. 

Amikor a kolléganő szerényen bejelenti, hogy ő ilyeneket csinál. Ugyanott EKG-mintás és Star Warsos telefontokok kaphatók.

Többedszerre jött szembe Mérei Ferenc gondolata: kétféle nő van, a pszichopata és az unalmas. És be kell valljam, ha csak ebből a kettőből lehet választani, akkor unalmas vagyok. Egyébként meg ez szerintem hülyeség.

Ezt a filmet már a bemutatójakor meg akartam nézni, azon túl, hogy Zemeckis rendezte és Denzel Washington a főszereplő, a téma is érdekelt: mi a fontosabb, az érdem vagy a látszata. Hát persze, hogy a látszat, de a végén egész másra hegyezik ki a történetet, mint ahogy gondoltam volna. Spoiler nélkül csak annyit mondhatok: soha még ilyen természetellenesen nem szurkoltam (se filmvásznon, se az életben) azért, hogy valaki egy vodkát ne igyon meg.

Ízelítő a mindennapjaimból. Na jó, nem, annál szórakoztatóbb. Reggel futni voltam, 10-től 6-ig indiai gasztroblogokat olvasgattam dolgoztam a polgári jogi szakbizottság ülésén, aztán pedig megnéztem egy olyan rendező filmjét, aki nem jó, de pont annyira erőlködik, amennyire én szeretem. Naa... ígérem, hogy jó bejegyzés lesz.

Ma ilyen van, nem tudom, Buddha mit látott ezen a napon éppen, egy szöcske árnyéka szamárfület mutatott az apja szobrának vagy mi, de a buddhisták ezt minden évben megünneplik, és ez olyan, mint a keresztényeknél a búcsú, csak ingyen van (vagy épp nem). Fizetni nem kell senkinek, de a keleti vallások ünnepei többnyire több erőfeszítést kívánnak meg az egyéntől, mint pár pénzdarabot. Amit ma teszünk és gondolunk, tízmilliószorosan hat, valahogy úgy, mint nálunk az újév: amit ilyenkor csinálsz, azt fogod egész évben. 

Ja, papíron. Vannak ugyanis olyan ismerősök, akikkel "hivatalosan" jóban vagyunk, társaságban szívélyesebben illik köszönnünk egymásnak, mint a többiekkel, meg nem árt rákérdezni a gyerekre/kutyára/frizurára, jelzendő, hogy ismeretségünk elég mélyre, az előző állapotig nyúlik vissza. 

Biztos így indulnak ezek mind: suta berúgási próbálkozások, kopogó cipősarkak az éjszakában, másnap reggeli emlékvillanások cseréje Facebook-üzenetekben. Így épülnek a barátságok.

 A Direktriszen mondjuk érezni a szakmáját: épp hogy megérkeztünk a tetthelyre (Booze'n'Blues), máris elkezdte képpé fogalmazni az estét, és mindjárt bedobott még két férfi szereplőt, hogy izgalmasabb legyen. Már ötlete is van a szereposztásra. Olvasópróba jövő szombaton, a Fuse-ban. 

- A frufrum meg olyan kis házilagos, jó lenne, ha megigazítanád, a kolléganőimnek is olyan szépeket csináltál.
- Tolmács vagy, mi? A frufrusok mind tolmácsok!

Így kezdődött kapcsolatom Brüsszel magyar sztárfodrászával, Jocival...

Az nálatok is úgy működik, hogy mindenkiből, akit valaha szerettetek, megmarad valami? Egy szavajárás (nagy világ, lisztre sz.rt macska, merre hány méter), egy ízlés, zenék, szokások...? A Darren Shan-könyvekben ez úgy volt, hogy a vámpír átvett tulajdonságokat a megcsapolt emberektől. Egy vérszívó vagyok!

Megint előállt az a helyzet, hogy az ember utálja, hogy ennyire szereti ezt a szakmát. Mert ám nehéz, stresszes, és van valami alattomos megterhelés is benne: az, hogy egész nap mások agyhullámai grasszálnak a fejemben. És, főleg ha politikusokról van szó, ezek a hullámok nem mindig olyan harmonikusak.