Klasszikus bob Sassoon-módra

- A frufrum meg olyan kis házilagos, jó lenne, ha megigazítanád, a kolléganőimnek is olyan szépeket csináltál.
- Tolmács vagy, mi? A frufrusok mind tolmácsok!

Így kezdődött kapcsolatom Brüsszel magyar sztárfodrászával, Jocival...

Az a bajom, hogy pontosan tudom, milyen hajat akarok, csak nem tudom magamnak megcsinálni. Mivel a Facebookon huszonöt ismerősöm által megosztott Férfiak szabályai nőknek című instrukciókból tudjuk, ez így nem klappol, ha tudom, hogy kell, csináljam magam, kész szerencse, hogy a fodrász másmilyen állatfaj. Speciel egy nőt fogok most lecserélni Jocira, ugyanis érthetetlen módon a 2008 környékén gyönyörű "klasszikus bob Sassoon-módra"-t vágó, jó ár-érték arányú hölgy mostanra már csak olcsó, és minden hajat megtép, mert nem veszi a fáradságot rendesen végignyírni a vonalakat. 

Amúgy se árt néha egy fodrászcsere, nekem az utóbbi öt mind mondott valami újdonságot a saját fejemről (jó, az első nyilatkozó nem volt valami konstruktív a "rossz a hajad, mert gázos" kijelentéssel), most például az derült ki, hogy a fejem búbján egy gonosz kis forgó van, ami jobb oldalt elöl a szemembe küldi a tincseket, akárhogyan vágják. Márpedig most nem akárhogyan lettem megnyírva, először csak félig, aztán szárítás, fürtök ide-oda hajtogatása a növési irány meghatározására, aztán még kis nyissz-nyissz, borotva, és közben nagyjából feltérképeztem, hogy mit kellene főznöm Jocinak, ha ez lenne a szándékom. Asszem, elég nagy bajban lennék, mert nagy húsevő.

A hajam mindenesetre szép lett, még egy csokit is kaptam utána, mert jól viselkedtem. Utánam kijött cigizni, és hangot adott neki, hogy félti a hajamat a biciklin. "Brüsszeli szél, és a Taft még mindig tart!" - feleltem, és elkerekeztem.