Gondolom, mivel az állandó olvasótábor nagy része nem brüsszeli illetőségű, mindenki ég a vágytól, hogy megtudja, milyen volt a bazi nagy magyar-belga-francia-portugál-német-olasz-amcsi születésnap. 

Az este exponenciálisan volt egyre jobb. Hágában jártam, ezúttal "8" órát "dolgozni". Az idézőjelet azzal érdemelték ki, hogy a 8 órát vacsorával, briefinggel és két prezentációval együtt kell érteni, de azzal együtt tetszett az egész, mindjárt meg is fordult a fejemben, hogy otthon is kéne hasonló.

Lehet (biztos), hogy nekem fura elképzeléseim vannak az anyaságról, de amit ma hallottam az Exkiben, az kiakasztott. Kolléganőm fedezett fel egy külföldi kolléganőt, aki igencsak gyereket vár. Kolléganő két lánya révén háromszoros nagymama lesz az idén, rezonál a pocakokra, egyből faggatni kezdte.

- Mikorra vagy kiírva?
- Május 22-re. Bár május 21-re még van egy szerződésem, de az én koromban már megindítják a szülést hamarabb...
- Miért, hány éves vagy?
- Negyvenöt.

Elmesélem, hogyan érte el egy biztosítási ügynök, hogy kezembe vegyem a pénzügyeimet.

Alapvetően olyan vagyok, hogy még az egyenlegemet se szeretem megnézni, mert egyrészt képtelen vagyok fejben tartani, hogy mennyinek kéne lennie, ezért aztán szinte mindig meglepődöm, másrészt meg ha China Glaze körömlakkot, Etsy-s köldökékszert vagy egyéb random hülyeséget (lásd kókuszos biciklilovasító) látok, nem gondolkodom, tehát általában kellemetlenül lepődöm meg. Nem csoda tehát, ha a befektetéseim még a kínai részvényalapban is csak vánszorognak.

Sikeresen olyan helyzetbe manővereztem magam, hogy a szülinapi bulimon 4 különböző nemzetiségű pasi lesz, aki feni rám a fogát. Mindenesetre most már nem féltem magam: nem fogok elkallódni köztük. A biztonság kedvéért megkértem J-t, hogy tanítson meg seprűt kikapcsolni. 

Szombattól kezdve erősödő dögrováson voltam, ez adta az ürügyet a kalapkúrára a J-től kapott jó kis házi kajszival. Hát... egy kupicát sikerült legyűrni, utána krákogni és legyezni kezdtem, miközben azt mormogtam: "Pálinka, J? B.meg, ez napalm!", de tényleg hatásos volt, mert amikor éjjel felébredtem, ohne gombóc, ohne torokkaparás, és a mai napot is végig bírtam csinálni. 

Szeretek tükör előtt vetkőzni. Egy másik ember szeme is tükör.

A füstölő illata visszaverődik a fényes üvegről, bennem viszont nem talál ellenállásra. Ha legyintek, elhessentem, ha magamhoz ölelem, elszökik. Megadom magam: fonjon hát körül, lengjen be. Azt hinné róla az ember, elillan, de még napokig fogom hurcolni: hajamon, ruhámon, bőrömön.

Vidám perceket szerezhettem a bőröndömet átvilágítóknak. Tartalma hozzávetőlegesen:

- Csináljunk már egy saját országot!
- Jó, de valami melegebb helyen!
- Nem, hidegebb!

Avagy miért nem lesz soha a mensásoknak saját országa. Szemezgetés a tegnap estéből.

A szimpátiájukat hajhúzogatással kifejezőkkel az a bajom már gyerekkorom óta, hogy se az azonos, se az ellentétes irányú érzelmeimet nem tudom általuk is érthető kódolásban közvetíteni. A piszkálásra kedvességgel reagálni szerintem lúzerség. Ha neadj'isten bejön, akkor nem stílusom tökön rúgni, ha viszont nem jön be, akkor meg pont ettől hinné azt, hogy kedvelem.