Avagy milyen az, amikor nem úgy lesz, ahogy terveztük, de milyen jó, hogy nem! Ma például olyan magamnak való napot terveztem: gyümölcssaláta, 10 oldal inverterkézikönyv, pár videó a Ruby-programozásról (tömbök, blokkok, prokkok, hash-ek és range-ek), ebéd avokádóból és zabpehelyből, tea, tea, tea, szőrtelenítés, bőrradírozás, lábkörömfestés, pici bevásárlás, randi a Direktrisszel.

Ma volt először olyan élményem egy másik korosztállyal, hogy nem érdemes. A technológiai változás az emberi kapcsolatokat is olyan mértékben megváltoztatta, hogy két generációnak minden eddiginél esélytelenebb megértenie egymást. 

Megpróbáltam ma is délutánig tartó állóképességet varázsolni magamnak azzal, hogy reggel elmentem futni. Hát nem sikerült maradéktalanul. A mai munkateljesítményem a Lovak és kutyák magazin szintjén mozgott, de legalább ide ez passzolt, állatorvosi ülésről lévén szó. 6-kor csak vége lett, és tökéletes időzítéssel Szöszke is pont addigra rendelte meg a kishajós paplanhuzatot, tehát mehettünk sörözni. Nekem legalábbis szükségem volt némi alkoholra.

Hogy pont az kapja az év küldöttje díjat, aki a múltkor a saját kabinja által sem ismert "pignoración" fogalmával szórakoztatta a polgárjogi munkacsoportot... leesik az állam. Persze érthető, hogy a tolmácsai őt választják, az ülés felét végigbeszéli.

Csak nem hagyott békén az RMOÉva által ajánlott kurzus, azzal kecsegtetett ugyanis, hogy végre nekem is lehet nagy a szám a fórumon. Összehasonlíthatatlanul habos-fodros-viccelősebb, mint a programozási nyelvek, az átkódolt hétvégék után már egyáltalán nem érzem megterhelőnek, hogy másfél órán keresztül előadásokat hallgassak. 

Nem is tudom, mi ütött ebbe az országba, sütött a nap, de úgy rendesen, egy felhő nem volt az égen, előkerültek a télen szinte elfeledett női térdek, én meg úgy döntöttem, végre felgöngyölítem ezt a furfangos parkot, most, hogy egyszer világosban megyek. Tudniillik annyi ösvény van benne, hogy eddig folyton eltévedtem, hát most elhatároztam, hogy folyamatosan a jobb oldalamon tartom a szélét, csak körbeérek. Természetesen félúton nagyon vonzani kezdett egy merőleges földút, amin pont laposan sütött keresztül a nap, az meg hogy, hogy nem, egy tóhoz vezetett, amit muszáj volt megkerülni.

Mindjárt helyrebillent a héten eléggé megtépázott kedvem, és nem kellett hozzá más, mint egy jóleső beszélgetés az alternatív energiaforrásokról és a transzeurópai hálózatokról. A háttérben szólt a PASO, és 6 olasz megtanulta, hogy "hor-to-bá-gyi pa-la-csin-ta". Furák a szombat estéim.

Ne mondja senki, hogy nincs együttműködés a kabinok között! A spanyol kabinból megunták a szenvedésemet a "pignoración" szóval, ami "jelzálogként működő bankszámlát jelent, és áthozták a megoldást papíron. Bár néha egészséges versengés is előfordul, amikor egy másik bagázs nem hiszi el, hogy nálunk van, aki az ő nyelvükre akar és tud fordítani, csak kénytelen ezt a mikrofongomb folyamatos nyomva tartása mellett tenni, mert különben elveszik tőle.

- Nahát, már másfél éve dolgozom.

- Nem is tűnik munkának.

- "Találj olyan munkát, amit szeretsz, és soha többé nem kell dolgoznod." Hát akkor ez bejött.

- És időnként adnak érte valamennyi pénzt.

- Igazából gáz is, hogy mennyit, ahhoz képest, hogy úgy érzem, folyamatosan tanulok.

- Na de cserébe eléggé le is foglalnak.

- Miért? Ha internet van, szabad vagyok!

- Degáz.

- Nemnem, dögá!

Avagy nem az a gáz, ha magadban beszélsz, hanem ha szalmatibit idézel.

- De egyébként nagy belső értékekkel rendelkezik.
- Nagy melle van.
- Honnan tudtad? Tudod, hogy nem feltétel nálam a nagy mell! Amúgy meg egy nagyon impulzív, jó fej csaj.
- Szőke, mi?
- Honnan tudod?
- Kismellű vagyok és vörös. Kibabrált velem az élet.