Blogbejegyzés, itt:

Nem is tudom, mi ütött ebbe az országba, sütött a nap, de úgy rendesen, egy felhő nem volt az égen, előkerültek a télen szinte elfeledett női térdek, én meg úgy döntöttem, végre felgöngyölítem ezt a furfangos parkot, most, hogy egyszer világosban megyek. Tudniillik annyi ösvény van benne, hogy eddig folyton eltévedtem, hát most elhatároztam, hogy folyamatosan a jobb oldalamon tartom a szélét, csak körbeérek. Természetesen félúton nagyon vonzani kezdett egy merőleges földút, amin pont laposan sütött keresztül a nap, az meg hogy, hogy nem, egy tóhoz vezetett, amit muszáj volt megkerülni. De megérte, láttam vizslát vadludakat* riasztani, meg egy külön lovasoknak fenntartott ösvényt is. Viszont rossz  irányba kanyarodtam (egy körön, értitek), szóval sikerült majdnem másfél órát futni és Szívküldi tanúsága szerint 845 kalóriát elégetni. De a legjobb az volt, hogy visszafelé a max. 158-as pulzus már egyáltalán nem totyogást jelentett, mint odafelé. Hm. Hát ezt a bal csípőm és a jobb térdem is határozottan így gondolja, de legalább nem volt bűntudatom a főzésem eredménye miatt.

Az úgy volt, hogy már napok óta a hűtőben aszaltam a kiolvasztott spenótot, amiből gnocchit akartam csinálni, hát most ez is megvolt, a kollégákra való tekintettel ugyan kihagytam a mártásból a fokhagymát. Úgy belejöttem, hogy a felét le kellett fagyasztanom, csak sajnos a mélyhűtőmmel is úgy vagyok, mint a programozás házival: amint egyszer nincs a szemem előtt, semmi ingerenciám nincs a továbbiakban megszabadulni tőle.

Ezután munka következett, mérsékelt beleéléssel. Közben már a vacsorához kerestem recepteket, de a Nosalty nem ismeri azt a hozzávalót, hogy pörköltszaft, noha nagyjából ennyi volt meg. Végül saját kútfőből rizsfasírtra gondoltam, de aztán rájöttem, hogy mégse kéne ennyi szénhidrátot enni, ezért inkább egy túrós**-zabpelyhes cukkinifasírt mellett döntöttem, azt is sütőben sütöttem meg, és istenien ment hozzá a szaft is. 

Közben persze amazon vagyok, fordítást adok le, szakmai önbizalmat kaparok össze (na nem a magamét, az már szinte túlteng), két Coursera-kurzust csinálok egyszerre, a harmadikhoz közvetve megtanítok*** egy másik kollégát Pythonban programozni, ráncba szedem a Mensa online szociális életének főbb jogi kérdéseit, és csendben örülök, hogy március 15-én már biztos nem leszek itt, mert három bulira lennék hivatalos.

*vadlúd, itt: röpképes, nagytestű, rendszertanilag meg nem határozott vízimadár
**túró, itt: branza de vaca névre hallgató, leginkább a juhtúróra emlékeztető román tejtermék
***megtanít, itt: a tanítást effektíve levezénylő nyilvános weboldalra átirányít

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio