Beküldte Raya deBonel -
Avagy milyen az, amikor nem úgy lesz, ahogy terveztük, de milyen jó, hogy nem! Ma például olyan magamnak való napot terveztem: gyümölcssaláta, 10 oldal inverterkézikönyv, pár videó a Ruby-programozásról (tömbök, blokkok, prokkok, hash-ek és range-ek), ebéd avokádóból és zabpehelyből, tea, tea, tea, szőrtelenítés, bőrradírozás, lábkörömfestés, pici bevásárlás, randi a Direktrisszel.
Az eleje sikerült is, aztán negyed 3-kor kapott a napom egy ordas nagy gellert, ugyanis épp vizes hajjal másztam ki a fürdőszobából, amikor csörög a telefonom. "Hi, I'm Adriana from Planning...", ez soha nem jelent jót. Ugyan volt mára szerződésem, de még fél 2-kor is, amikor hivatalosan nézni kell, hogy találtak-e nekem munkát, úgy tűnt, hogy a franc se dolgozik péntek délután. A franc ez esetben a határ/hamis dokumentumok munkacsoportban manifesztálódott, akik nagyon is dolgoztak, de legalább a zsákbamacska kollégák egyike Szöszke volt - kis öröm az ürömben...
Amúgy nem volt olyan szörnyű, de ha legalább egy órával előbb tudom, akkor a magyar küldöttség jóval magasabb színvonalon és némileg több rövidítéssel hallgathatta volna a hamis dominikai születési anyakönyvi kivonatok szívszorító történetét vagy az új litván személyi főbb sajátosságait.
Utána bonyolítottam le a bevásárlást. Picit dühöngtem, hogy ebben a nyavayás boltban külön lisztkeveréket lehet kapni gofrihoz, palacsintához és kenyérhez, van folyékony liszt, önkelesztős liszt, csak éppen sima rétesliszt nincs, de aztán rájöttem, hogy csak elé toltak egy nagy raklap búzadarát. Élesztő is került, csodák csodájára jégcukor is, úgyhogy a holnapi gofrisütő hadműveletet senki sem állíthatja meg! Csak valami masszív macskajaj, ugyanis a Direktrisszel való találka későbbre tolódott, és az édességek mellett beszereztem a tegnap kóstol After Eight shot összetevőit is...
De van is mit ünnepelnem: BEVÁLOGATTAK AZ 8 HOURS OVERTIME-BA!!! Ez, mint a neve is mutatja, egy munkaidő után kezdődő 8 órás rendezvény lesz március 22-én, Hágában (meg az egész világon csomó helyen), és ifjú kreatívok fognak ötös csoportokban, egy-egy mentor irányításával egy jótékonysági szervezet konkrét kommunikációs projektjére megoldást kidolgozni. Én volnék az egyik ifjú kreatív. Ez elég nagy szó, mert eleve általában csak az adott ország polgárait szokták kiválasztani, Hága direkt döntött úgy, hogy nemzetközivé teszi a jelentkezést, de összesen 5 csoport lehet, szóval biztos kiszórtak néhány hollandot a kedvemért. Fogalmam sincs, mit láttak az egyébként akkor még félig hanyagul kitöltött adatlapomban. Pont úgy érzem magam, mint a LEAP-nél: nagyon-nagyon örülök neki, és igyekszem a legtöbbet nyújtani, de lila ibolyám nincs, hogy megfelelek-e én ennek egyáltalán. Amióta egy mensás vízitúrán Fürtös megvilágította nekem, hogy én egyáltalán nem vagyok kreatív (ezt abból vezette le, hogy én közöltem: engem gyerekkoromban kifejezetten idegesítettek azok a felnőttek, akik azzal próbáltak hülyíteni, hogy a Dunában vízilovak vannak, mert folyton azt lestem, hogy ő a hülye vagy engem néz annak, egy pillanatig meg nem fordult a fejemben, hogy a vízilovak tényleg ott vannak; na de én ilyen vagyok, nekem a Mikulás is hihetőbb lett volna, ha Jóanyám elhelyez egy leszakadt fehér bojtot vagy rénszarvaslábnyomot egy stratégiai pontra), kicsit bizonytalan vagyok, hogy akkor most mi van. Mindenesetre buli lesz!