Pignoración

Ne mondja senki, hogy nincs együttműködés a kabinok között! A spanyol kabinból megunták a szenvedésemet a "pignoración" szóval, ami "jelzálogként működő bankszámlát jelent, és áthozták a megoldást papíron. Bár néha egészséges versengés is előfordul, amikor egy másik bagázs nem hiszi el, hogy nálunk van, aki az ő nyelvükre akar és tud fordítani, csak kénytelen ezt a mikrofongomb folyamatos nyomva tartása mellett tenni, mert különben elveszik tőle.

Ez inkább irodai helyzetkomikum volt. Ehhez ismerni kell olyan reáliákat, mint hogy ha elmegy a küldött, akkor mi is elmehetünk, mint a napi utolsó, 17:30-as pesti gép, meg hogy az egyik kolléganő (mondjuk Viola) férje (mondjuk Szilárd) a spanyol kabinban teljesít szolgálatot.

Ülés kezdete 10:00. 10:02-kor a küldöttek éppen szállingóznak a terembe, Szilárd lihegve beesik hozzánk.
- Sziasztok, Viola mindjárt jön, csak én gyorsabban tekerek.

Negyed 5-kor Viola odaírja nekem: PAKOL. Föléírom: ÖRDÖG ÉS. Ki pakol? Ja, a magyar. A lengyelek is látják, velünk vigyorognak. Szilárd felneszel.
- Na, apa, most ki ér előbb haza? - szúrja be a harmadik kolléga. Nagyon gonoszul röhögünk.

- Jönnek helyette? - dugja be a fejét Szilárd mit sem sejtve. - Elkapom, megkérdezem - fordul ki máris rendes férjként. 

Az egyik lengyel még mindig jóhiszeműen integet nekünk, amikor csakugyan érkezik az erősítés a magyar ÁK-ról. Azután arcán elterül az egészséges káröröm...