Súlyarányosan

Lehet (biztos), hogy nekem fura elképzeléseim vannak az anyaságról, de amit ma hallottam az Exkiben, az kiakasztott. Kolléganőm fedezett fel egy külföldi kolléganőt, aki igencsak gyereket vár. Kolléganő két lánya révén háromszoros nagymama lesz az idén, rezonál a pocakokra, egyből faggatni kezdte.

- Mikorra vagy kiírva?
- Május 22-re. Bár május 21-re még van egy szerződésem, de az én koromban már megindítják a szülést hamarabb...
- Miért, hány éves vagy?
- Negyvenöt.

- És mennyit leszel otthon?
- Hát, majd meglátom, hogy érzem magam. Mindenki megbotránkozik, amikor bejelentkezem, hogy szeptembertől bölcsődét keresek a gyereknek. Beszéltem német nőkkel, náluk meg Ausztriában is az a szokás, hogy anyunak otthon a helye. Hát nálunk nem ez lesz. Az októberi plenárisra jön velem a férjem, meglátom, hogy bírom, aztán...
- És milyen itt a bölcsőde?
- Nagyon drága. A pelenkát is magunknak kell vinni. És hát mi kerül olyan sokba egy kisgyereken? Úgy értem, súlyarányosan.