a Direktrisz

Ma elmentEM a metró egyik végétől a másikig gyalog, bezsebeltEM a dicséreteket a vegafasírtomra, a 24 kilométeres túra végén beültEM couchsurfingesekkel sörözni, majd töröltEM a telefonomról azt, akinek csak addig kellettem, amíg bepasizásával egyidőben el nem felejtette a barátaival együtt az egyes számot is.

A hétvégémre nehéz lesz szavakat találni. Lehet, hogy azért imádok ennyire Budapesten lenni, mert átlagosan 4 órát alszom naponta, és gyakorlatilag egyáltalán nem kéne autót vezetnem?

Biztos így indulnak ezek mind: suta berúgási próbálkozások, kopogó cipősarkak az éjszakában, másnap reggeli emlékvillanások cseréje Facebook-üzenetekben. Így épülnek a barátságok.

 A Direktriszen mondjuk érezni a szakmáját: épp hogy megérkeztünk a tetthelyre (Booze'n'Blues), máris elkezdte képpé fogalmazni az estét, és mindjárt bedobott még két férfi szereplőt, hogy izgalmasabb legyen. Már ötlete is van a szereposztásra. Olvasópróba jövő szombaton, a Fuse-ban.