Beküldte Raya deBonel -
A hétvégémre nehéz lesz szavakat találni. Lehet, hogy azért imádok ennyire Budapesten lenni, mert átlagosan 4 órát alszom naponta, és gyakorlatilag egyáltalán nem kéne autót vezetnem?
Indításnak csütörtökön átmentem a Direktriszhez, mert több mint egy hónapja nem találkoztunk, egyébként pedig "egy kicsit fordítanom kéne". Merthogy csinált egy rövid dokumentumfilmet, amit másnap kell leadnia. 56-ban kivándorolt magyar néni hazatér Budapestre, és nyaktörő sebességgel hadarja, hogy káderlap, Ganz-villamossági gyár és ötévi anyag a zeneiskolában. Aha. Még szerencse, hogy edzett szinkrondramaturg vagyok. Meg nem nyígok, igazából nagyon belenyúlt ezzel a filmmel, egészen hihetetlen dolgokat volt képes megörökíteni. És persze boldogan nyálzottam az 5D-vel rögzített pipacsokra.
A 13 perces film feliratát csináltuk este 8-tól éjjel 1-ig, már ezalatt rekedtre röhögtem a torkomat, utána pedig még inni kellett a sikerre. Bár még legalább két napig eszembe jutottak dolgok, amiket máshogy kellett volna írni, azért nagyon büszke voltam magunkra. Nem mellesleg szerintem több jó karmát szedtem össze ezzel, mint előtte egész héten a parlamenti tolmácsolással.
2-kor értem haza, ekkor kellett még a szokásos rituálékat elvégezni (pakolás, szőrtelenítés, hűtő tartalmának felfalása), szóval fél 4-kor feküdtem le. 5-kor pedig felkeltem, hogy elérjem a 6-os buszt, ami kimaradt, 5:55-kor ugyanis már a 6:20-as busz állt bent, ami ugye a menetrend szerinti idejéig nem indulhatott el...