Többet most nem írhatok.

Ugye várok 3 darab küldeményt: egy ajánlott levelet Magyarországról, egy csomagot Amerikából, és egy nem tudom mit Franciaországból. Elvileg a gyöngyen felcímkézett postaládámba ezekről értesítést kellene kapnom, amin szerepelne egy tizenvalahány jegyű szám és a végén egy kétbetűs országkód. A három feladó közül egyre (Jóanyám) van akkora ráhatásom, hogy meg tudom tőle szerezni a követéshez szükséges kódot, így értesülök róla, hogy a küldemény bizony a postán csücsül.

Asszem, nyugodtan elmondhatom, hogy ez a hétvége katasztrofális volt. Tudniillik a szőke nő ha kap két vasgolyót, az egyiket elrontja, a másikat elveszti. Na, én körülbelül mindent feldöntöttem, leejtettem és elfelejtettem, amit csak lehetett.

Ha már a fél Mensa tiszteletét tette nálam, nem láttam indokát, hogy ne reagáljak pozitívan Murok Miska látogatási szándékára, akit Chuck Norris álnéven ennyire régi olvasóim már ismerhetnek. Egyéb jellegzetessége az operába járás. Mint rendes sportember, utazáskor sem hagyott fel szokásaival, és gyakorlatilag a repülőtérről egyenesen a Bozarba kísérhettem.

A gasztrokörút folytatódik... tegnap kihasználtam, hogy a szokásos EU-negyedbeli munkák közé becsúszott egy valódi szabadúszás a Brüsszelt kettészelő Nagy Letörés alatt, ahova rendes tolmács csak esténként merészkedik, és még a kollégákat is elcibáltam a City 2 aljába, ahol kicsit úgy vannak a kajáldák, mint a Westendben, csak igényesebbek. Van például egy klassz indiai meg egy Nordsee, ez utóbbit céloztam meg. A hallevesük sűrű, paradicsomos, garnélákkal és petrezselyemmel van meghintve, alatta bújnak meg a haldarabok.

- Azért utálom a focit, mert az egy dolog, hogy ellenem vannak 11-en, de plusz tízen még útban is vannak!

Ma kisebb alapozás után (szokásos piacomon alapvető élelmiszerek, úgy mint a szezonját élő, mindenhol 1,50-es kilónkénti áron - tessék irigyelni - vesztegetett datolyaszilva, fonott házi mozzarella, 1 euróért kosárlabda méretű ananász, obszcén méretű paszternák beszerzése) megéltem az általam egyébként nem igen kedvelt Midi piacnak ezt a hangulatát is, Titinek köszönhetően, aki nem volt fogékony a magakellető narancssárga slágertermékre, ám mindenáron fügét akart ven

Szeretem az Avatárt. Szerintem mások is szeretik. Nem csak azért, mert baromi látványos, hanem mert egy olyan világról mesél, amilyenben élni szeretnénk (nem mindenki, de elég sokan). Jól ábrázolja, hogy a természetközeliség nem csak azzal jár együtt, hogy együtt lélegzel az őseiddel, kapcsolatot tudsz teremteni minden állattal és sok növénnyel is, tudod, hogy ki vagy, honnan jöttél és hová tartozol (ez ugyanis eddig mindenkinek vonzó szokott lenni), hanem azzal is, hogy időnként hoppon maradsz, megsérülsz, vagy esetleg egyszer téged esznek meg.

Lehet, hogy ez a legjobb idei karácsonyi reklám, de pár óvatos kérdést azért felvet.

1. Mi a bánatos francért szól a szerelemről, ha egyszer kb. 10 másodpercet töltenek együtt, a többi részben a fiú vándorol magányosan? Hóemberekről van szó, az istenért. Nem végtelen az idejük. Tavasszal elolvadnak. Miért nem együtt töltik a telet?