- Fú, az itt a legmagasabb épület?
- Igen.
- És az?
- Az is.

- Van azért valami, ami bántja a lelkemet. Elmondjam?
- Inkább együnk.

Köszönöm, ennyit szerettem volna elmondani.  

Ma felhívott a szembeszomszéd, hogy segítsek a fiának egy EU-ról szóló vizsgán, amit neten kell kitölteni, 20 perc van 25 kérdésre este 6 és 7 között. Én voltam a telefonos segítség, és miközben égett az arcom egyrészt amiatt, hogy az ESZAK, mint olyan, fehér foltot képez a zunijós műveltségemben, másrészt azért, mert a legnagyobb rizsákra voltam kénytelen azt mondani, hogy igaz, azért jól esett, hogy valaki olyasmiből vizsgázik, amihez én már valamelyest értek. Mintha a haveromról beszéltek volna a tévében.

Pont összejöttek a dolgok. Tegnap volt Lakshmí istennő születésnapja, a Kartik hónap kezdete. Ilyenkor ha 30 napon át minden este gyertyát gyújtasz és kívánsz valamit, állítólag valóra válik, rohamléptekben lehet gyógyulni, és persze a házszentelésre is ez az időszak a legmegfelelőbb. A papunk úgy magyarázta, hogy ez a monszun, azaz az istenek szunnyadásának utolsó hónapja, ilyenkor, félálomban, mindent megígérnek, csak hagyjuk még őket kicsit aludni.

Nagyon sok mindenről akarok most írni, de rövid ízelítőnek egy momentum a tegnapi utazásomból, ami több okból is szürreálisra sikeredett. Ugye óraátállítás volt, és mivel MK úgy ítélte, a telefonom elég okos ahhoz, hogy erről magától is értesüljön, akkorra (4:45) állítottam az ébresztőt, amikor ténylegesen fel akartam kelni. Ehhez képest félóránként felriadtam, kiszámoltam, hogy ha ébredéskor a mikró órája ugyanazt az időt mutatja, mint a telefon, akkor még alhatok egy órát, ha viszont nem, akkor fel kell kelnem.

Random beszólások Skype-beszélgetésekből.

- Várjál! Jöttek hozzám. ... Ja, nem. Az előbb szállt le itt a réten egy ilyen hátán hordós propelleres ember, azt hittem, a haverom jött.

- Ott ültem, mint a lisztre sz@rt macska...

- És legyenek fjordok, sarki fény meg legyen végig nappal!!
- Olyat nem lehet, drága!
- Miért??
- Mert vagy nappal van, vagy éjszaka, azért! 

A múltkori kabingyűlésen kiderült, hogy én gyakorlatilag meghackeltem a rendszert, amikor bekerültem szabadúszónak. Egyszerűen úgy van megdöntve a pálya, hogy frissen végzettként ne lehessen bejutni. Ugyan vannak programok (pl. olyan ösztöndíj, amit én is kaptam, ami a tandíjat fedezi, meg integrációs program azoknak, akik éppen elcsúsznak a vizsgán), csak épp baromira nem hatékonyak.

Úgy tűnik, Belgiumban minden hivatalos dolog úgy működik, mint a medve halállistája. Egy éve lakom itt, és eddig semmilyen kellemetlenségem nem származott abból, hogy papíron nem laktam sehol, és a hatóság se tudott az ittlétemről. Persze ehhez kell a kivételezett státusz, se adóznom, se TB-t fizetnem nem kell, tehát az állam úgy van velem, hogy amíg én nem kérek tőle, addig ő se kér tőlem. Amúgy is csak lábbal előre hagynám magam bevinni egy belga orvosi rendelőbe, nyugdíjra meg Svájcban gyűjtök.

Mostantól az iránytűre kattintva megtudhatjátok, ki kicsoda, a nyulas logó pedig a főoldalra mutat.