Reggel agyonhidratáltam magam, mind belülről (gesztenyés oolong tea), mind kívülről (Brüsszelben tíz percig nincs egyforma időjárás). A nagy tanulság pedig: a bunkónak mindig elsőbbsége van. Most következzen a tegnapi ülés folytatása...

Én még nem jártam le.

Hihetetlen energiabomba egy többnapos Mensa-találkozó, legyen az tábor, dögunalmasnak látszó elnöki meeting vagy egyszerű hedonista tartózkodás egy trópusi szigeten.

Gyorshír: teljesen váratlanul bekerültem a Mensa nemzetközi webes munkacsoportjába (angolul csak WTF, avagy Web Task Force, nem röhög)! Ennek nagyon örülök, mert szeretek fontoskodni, és végre tehetek is majd valami remélhetőleg kézzelfoghatót, vagy legalább lesz kire mutogatni, hogy miért nem teljesítünk.

Már harmadszor kezdem el ezt a nyavalyás bejegyzést, mert szeretném, ha a rajongóim mindig tudnák, merre tart a Raya-turné a világban. Én, aki úgy éltem le az első 20 évemet, hogy az anyukám minden pillanatban tudta, hol vagyok és kivel, illetve milyen tudatmódosító anyagot fogyaszthatok potenciálisan, sajnos kezdek olyan életet élni, hogy a saját szüleim/legjobb barátaim, nem utolsósorban pedig a pasim se tudja mindig, hogy melyik országban vagyok éppen. Ha tudnátok, hányszor volt Kuala Lumpur és Amszterdam között ellenállhatatlan késztetésem, hogy küldjek egy kukaccal kezdődő smst*...

Örökbefogadtam egy porszívót is, úgyhogy teljes mértékben gépesített a háztartásom, és földöntúli örömmel számoltam fel a pormacska-rezervátumot. Megküzdöttem a kombi-mikró-csodasütővel, aminek két centi vastag csak a használati utasítása (utoljára Békáéknál szembesültem hasonlóval, nem bontja ugyan meg a teret, de b+, nincs rajta egy olyan gomb, hogy "popkornt mikrózzá'!", legalábbis a medián illuminált szilveszterező már nem találta), a végén felhívtam Juszufot, aki elárulta, hogy az egyetlen OFF állásban lévő biztosíték tényleg ahhoz tartozik.

- Olyan hülyék az emberek. Kérdezi ma például, hogy hol ismertelek meg. Mondom, szerdán. És nem érti!! Akkor mondom, hogy a Kék Rózsában. "Hogy ez ilyen bulihely?" Nem, idióta, az egy étterem. "És csak úgy ült ott, és odamentél hozzá?" Áááá...

...avagy nem csak én találom nehezen a módját, hogy vagy elkerüljem, vagy értelmesen elmagyarázzam a "Mensa" jelenséget.