Beküldte Raya deBonel -
A múltkori kabingyűlésen kiderült, hogy én gyakorlatilag meghackeltem a rendszert, amikor bekerültem szabadúszónak. Egyszerűen úgy van megdöntve a pálya, hogy frissen végzettként ne lehessen bejutni. Ugyan vannak programok (pl. olyan ösztöndíj, amit én is kaptam, ami a tandíjat fedezi, meg integrációs program azoknak, akik éppen elcsúsznak a vizsgán), csak épp baromira nem hatékonyak.
Ha megkérdeznének, elmondanám, miért nem. A hallgatók azért kérnek ösztöndíjat, mert az pénzből van. A SCIC meg távolról nem tudja megítélni, hogy kinek érdemes adni. Mostanság csak kétfajta embert vesznek fel tolmácsképzésre: boldogot és boldogtalant. Az egyetem is a fizetős képzésekből él ugyanis. Szóval nem a záróvizsgára kéne kiküldeni felügyelni a kabinfőnököt, hanem a felvételire! Lehet, hogy némelyik évben nem tudna elindulni a képzés, de legalább nem keltenének évente kb. 20 emberben hamis reményeket.
A SCIC-ösztöndíj ugyanis azt jelenti, hogy köteles vagy megpróbálni a freelance vizsgát kb. 3 hónappal végzés után, csak éppen a hallgatóknak nem szól senki, hogy mit várnak el és miért reménytelen ezt frissen kikerültként megcsinálni. Nekem baromi szerencsém volt, mert pont a SCIC-ösztöndíj, illetve az azt elnyerőknek kiírt Leopoldo Costa pályázat miatt kijöhettem, láthattam Neil Munrót dolgozni satöbbi, de az a háromnapos tanulmányút nem elég arra, hogy ráérezzen az ember, hogy milyennek kell lenni, hogy felvegyenek. Vannak ugyan, akik már rég tolmácsok, csak a papírért járnak egyetemre, de azért az a tipikus, amit én csináltam. Kezdőként nulla lehetőséget kaptam a szabadpiacon, mensás kapcsolataim révén kb. 3 napot dolgoztam azon a nyáron. Tehát TELJESEN tapasztalatlanul mentem, mentünk neki annak a vizsgának, amiről azt mondják, ha a záróvizsga a jogosítvány, akkor az a Forma-1. Csoda, hogy az ösztöndíjasok úgy hullanak ki, mint rizsszemek a neccharisnyából?
A SCIC auditorai (mert olyanok is vannak) azt hozták ki, hogy akik nem kapnak ösztöndíjat, nagyobb arányban mennek át. És ez vajon mitől van? Talán azok egy kicsit dolgoznak, mielőtt nekimennének a vizsgának, sőt, csak azok mennek neki, akik egy-két évig megéltek tolmácsolásból, és bár vannak ordító ellenpéldák, ez azért azt szokta jelenteni, hogy tudnak valamit.
Ami pedig az integrációs programokat illeti: mi van, ha az illetőben annyi van, amennyi a vizsgán látszik, és akárhogy tutujgatják, némakabinoztatják, ennyit lehet kihozni belőle? Miért olyan nehéz szőrösszívűnek lenni és elengedni azokat, akik nem elég jók? Egyébként ez a magyar kabint nem is érinti, mert hála a kereslet folyamatos csökkenésének, mindig a legutolsó kategóriába kerülünk és senkinek se prioritás, hogy nekünk jó legyen.
És mi az, hogy "nekünk"? Jó a kabinnak, ha új szabadúszók jönnek? Egyrészről nyilván mindenki a kenyerét félti, de ha mindig jók jönnek, abból összességében profitálunk, legalább nem lustulunk el, folyamatosan fejlesztjük a nyelvkombinációnkat és ha már valakinek szorulnia kell, azok szorulnak ki, akik ezt nem tudják követni. Ehhez persze jól működő mechanizmusok kellenek, de az, ami most elindult, és amit a kabingyűlés kétórás hossza is jelez, engem bizakodással tölt el.
Már egy éve itt vagyok, hamarosan lejár az újoncintegrációs programom (amibe szintén nem tudom, miért vettek be az angolok, svájciak és egyebek közé), úgyhogy járhat a szám, de tavaly ilyenkor haj de nem tudtam még, mibe csöppenek bele és kinek a levesén kavarok egy isteneset, hogy csak úgy fröcsköl a piros zsír! Most kezdem kapisgálni, tavaly nem fogtam fel, hogy ilyet nem szokás, hogy az egyik legnagyobb nemzetközi szervezetben tanulom meg azt, amit, ha már nem az egyetemen, de baromira kisebb tét mellett kellett volna, de onnantól kezdve, hogy melyik gombot nyomod meg, addig, hogy hova teszed magad a kabinban, hogy lapozol, hogy írsz, hogy dolgozol csapatban... Szóval egy kicsit "kérlek, ne egyetek meg" feeling volt, még ha a "kacsaalj" taktika miatt ez nem is mindig látszott. De ez már egy következő bejegyzés...