Beküldte Raya deBonel -
Szeretem az Avatárt. Szerintem mások is szeretik. Nem csak azért, mert baromi látványos, hanem mert egy olyan világról mesél, amilyenben élni szeretnénk (nem mindenki, de elég sokan). Jól ábrázolja, hogy a természetközeliség nem csak azzal jár együtt, hogy együtt lélegzel az őseiddel, kapcsolatot tudsz teremteni minden állattal és sok növénnyel is, tudod, hogy ki vagy, honnan jöttél és hová tartozol (ez ugyanis eddig mindenkinek vonzó szokott lenni), hanem azzal is, hogy időnként hoppon maradsz, megsérülsz, vagy esetleg egyszer téged esznek meg. Persze az ember (Na'vi) felsőbbrendűsége egyértelmű, a filmes se tud elszakadni a homo sapiens gőgjétől, de azért látszik, hogy jóval kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, mint a mai társadalomban.
És nem arról van szó, hogy a Na'viknak ne lett volna választásuk. Ugye az emberek felajánlották, hogy utakat, iskolákat építenek, gyógyszereket adnak, cserébe nyilván az ásványkincsekért. Sok gyarmatosított néppel ellentétben a kékek ellenálltak. Nem voltak kíváncsiak az újdonságokra, annyira egyértelmű volt az értékrendjük, hogy fel sem merült bennük, hogy eladják az Otthonfát, a Lelkek Fáját. Hallani se akartak az emberekről. És egy se volt köztük áruló, nem kellett a főnöknek erőszakkal egyben tartania a törzset, nehogy valaki kaput nyisson az Ég népének. Naná, hogy Jake volt az, aki végül mégis megtette. Annak volt igaza, aki nem bízott benne.
Tehát szerintem ez az értékrend az, ami szerint mindnyájan szeretnénk, hogy körülöttünk mindenki éljen. Mi magunk - ebbe már nem gondolunk bele. Milyen áldozatokat kívánna, ha minden energiáért nemcsak hálásnak kéne lenned, hanem vissza is kéne adnod, ráadásul akkor és úgy, ahogy azt a szíved parancsolja? Mert a szívedben a neveltetésed miatt élnek a közös törvények. Marha egyszerű - ne tégy kárt. Ha enned kell, akkor ölj - de szépen tedd meg, és utána kérj bocsánatot és köszönd meg, hogy életet kapsz. Senki nem támad rád, ha nem tűzzel közeledsz. Ha mégis, akkor harcolj, ameddig bírsz, utána viszont ne az ellenséggel foglalkozz, hanem fogd a túlélőket és kapaszkodjatok egymásba. Aki elárult, azt vesd ki a szívedből örökre, fordíts neki hátat és ne törődj vele tovább. De ne légy kemény, ne légy racionális. Vannak rajtad kívül álló erők, akik üzennek neked. És ha a szíved nem súgja meg a választ, akkor durr bele!
Szeretném, ha a világ úgy működne, hogy egyetlen látványos gesztussal (például hogy felkeveredünk valahogy egy nagy, mérges repülő izé hátára, ami/aki ezt nem igazán kultiválja) meg lehetne mutatni, milyen fából faragtak. Ez a film engem erre emlékeztet. És ezért indít be még a leglassúbb szám is futás közben. Ma pont egy kávézóban szólalt meg, azt se tudom, valakinek a mobiljáról-e vagy honnan, de valamit nagyon üzent. Csak az szavakkal már nem megy.