Beküldte Raya deBonel -
Szóval kellett valami tápláló, mert testem-lelkem éhezett. Kell néha, hogy az ember ne finomkodja túl a dolgokat a magas gasztronómiával, sőt, talán az egészség mércéjével se. Lakjunk jól, ennyi volt mára a terv.
Hozzávalók: Élet, vagy legalábbis amiből lehetett volna. A hétköznapok édessége, másnak semmiség, nekem ünnepi fényűzés. Siklásnyi meleg zsiradék, beolvad, megerősít és egyetlen cseppben elhoz egy nagy adag napszínű erőt. Bolondító ízzsongás. A gyengédség leheletnyi szitálása, az otthon félbögrényi morzsaléka. Fűszereskertek vesszejéből fakadt mákszemnyi különlegesség. Csipetnyi ásványi ellenpont: megtorpant, felcsigáz. Pohárka hófehér múlt, az ártatlanság kortya. A jövő ráncaiban meggyűlt szép emlékek parányivá sűrítve.
A recept innen van, és persze felturbóztam egy kicsit kardamommal, fahéjjal, és - mivel citrom ugyan volt itthon, de reszelő nem - a citromhéjat a nemrég szerzett lime-menta fűszer csipetnyi alkalmazásával helyettesítettem. A lekvár pedig narancs-citrom-grapefruit, kellemesen savanykás, sőt kesernyés, hogy ne legyen túl gejl.
Különben nem is lett az. Köszönöm az ihletet, erőt adott a folytatáshoz!