Beküldte Raya deBonel -
Phyllum: Mensoidae
Classis: Humanesue
Ordo: Linguisticae
Familia: Interpretatori
Genus: Parlamentaris
Species: Natator Liber
A fenti hiperműveltkedéssel azt akartam közölni, hogy a szabadúszó tolmács külön állatfaj. Én egy szabadúszó mimikriben tenyésző, laboratóriumi körülmények között nevelt szobatolmács vagyok azokhoz képest, akik annyi idős koruk óta űzik az ipart, mint én, csak éppen a szüleim lehetnének.
Imádom a történeteiket hallgatni a "hőskorról", amikor még fizették a repjegyeket, vitték őket a világ minden pontjára, és istenként tekintettek rájuk, mert bírnak egy nyelvet. Azóta fordult a világ, elég, ha egy szűk nyelvi, társadalmi és etikai ketrecbe be tudja magát préselni az ember, és ebből megél - vegetatív szinten. Én már sose fogok Szingapúrba utazni misszóra. Mindegy.
A tolmácsnak kell egy kis élettapasztalat, ha nincs neki, akkor vagy kihullik, vagy baromi gyorsan megszerzi. Nekem szerencsém volt, a Mensa már kinevelt valamennyire, de mindenre azért nem lehet felkészülni. Amikor szaunázni kell a kuncsafttal, aztán ajándékba adnak egy nyírfakéregből vágott bögrét, amit 2 deci finn konyakkal kell felavatni a 100 fokban, vagy meg kell mondani a német partnernek, hogy ne ajánlgasson alumíniumházat a trafóinknak, mert nálunk az nem élné túl az éjszakát, vagy ilyenek. Egyáltalán hova állsz, hova teszed a végtagjaidat, hogyan biztosítod a homeosztázisodat (test cases: szomjúság, gyomorgörcs, női bajok, másnaposság, szerelmi bánat, extrém kialvatlanság) anélkül, hogy zavarna a munkavégzésben, na és persze az örök mensás probléma: hogyan egyenlíted ki az IQ-beli különbségeket kölcsönös megelégedésre.
Na de amit igazán szeretek ebben a "családban", az a gyarlóságuk. Hogy X kolléga nem volt hajlandó elárulni, kivel fog megtörténni Y szakmai esemény, mire én, abból kiindulva, hogy kinek van Y-nak megfelelő nyelvkombinációja és ki az, aki megosztaná egy titkát a számomra megközelíthetetlen (finom eufemizmus) X kollégával, egy perc alatt kitaláltam, kiről beszél. Hogy köztiszteletben álló idősebb kolléga, aki egyszer - saját bevallása szerint - kikérte magának, hogy egy másik kolléga szélhámos szakmának nevezte a miénket, vagy éppen az, amire szerintem mindenki hajlamos, csak a személyiségük ilyen-olyan görbületeit alaposan ismerő, nem szégyellő, sőt, fegyverként használó tolmácsok nem is játsszák meg magukat: a potyázás. Az "alkoholos törlő tupfer", az uniós tollak és jegyzettömbök, és a Parlamentben időnként random felbukkanó fogadások, ahol egyből a hallgatóság legértőbb tagjaivá avanzsál még az is, aki nem bírja a beszélt nyelvet. A szendvicsek, aprósütemények és borospoharak némasága annál ékesszólóbb.