Beküldte Raya deBonel -
Rosszabb vagyok, mint egy 16 éves tornász: már a visszavonulásom utáni karrieremet tervezgetem, pedig a csúcsra még nem is értem fel (ez, pillanatnyilag, az olimpiai kvótaszerzésnek megfeleltethető diagnosztikai angolvizsga lesz 18-án). Ennek keretében ma fél 6-kor keltem és 2 x 3 órát vonatoztam, mert a kiszemelt egyetemnek (Den Haagse Hogeschool) nyílt napja volt.
És milyen jól tették, hogy szerveztek ilyet! Gyönyörű, modern, formatervezett épület többrendbeli sóhajok hídjával, és gyakorlatilag az első dolog, amit megláttam (amint átverekedtem magam kb. 5 lelkes, segítőkész, kifogástalan angoltudással rendelkező diákon) egy ingyen kávét, teát, és valami fenomenális kakaót-kesudiós süteményt kínáló stand volt. Ja, és még két óra múlva is volt sütemény, szóval már egy teljes hosszal rávertek a múlt heti magas szintű konferencia szervezőire, ahol konkrét államtitkárok maradtak éhen, a büféebéd ugyanis fejenként egy tálka hideg garnélasalátából állt. (Ez a tűzriadó után, de még a repülőgéphez rohanó küldöttek orra előtt szervírozott, végül tolmácsok prédájává váló fenomenális, falatnyi desszertek előtt volt.)
Visszatérve a nyílt napra, buli volt. Amikor megszólalt a pillanatnyi kedvenc számom, ez:
már tudtam, hogy jó helyen vagyok. Az ipari formatervező szaknak egy saját kis inkubátora van, egy sötéttürkizre festett, nagy, világos, számítógépekkel telerakott terem (az egyik falon fehéren hagytak egy vetítővászonnyi helyet), ami, nemzetközi szak lévén, második otthonként funkcionál. Egy évfolyam 40-45 diákból áll, az adat egészen pontos, mert jelenleg a második évfolyam tanulja, az 40 fős, tavaly 45-öt vettek fel. A felvételi nem bonyolult: érettségi és 500 pontos TOEFL-teszt kell hozzá.
Maga a képzés már más tészta. Keményen nappali képzés, szóval komoly döntés lesz tényleg befejeznem a tolmácskodást, mert emellett három évig nem nagyon fogok mást csinálni. Az első évben "felfedezők" vagyunk, personal branding, jövőkutatás, ilyesmik, a második évben "alkotók", projekteken dolgozunk, a harmadik évben pedig "vállalkozók", és azt tanuljuk meg, hogyan lehet eladni a remek találmányainkat. Mellette lehet szakirányokat választani, például mérnökit, környezetvédőset meg efféléket. De ami a leginkább tetszik benne, hogy BSc szak létére nem az az érzésem, hogy még három évet elpocsékolok azzal, hogy az iskolapadban töltöm, hanem már közben is "elkezdek" valamit. Jó, persze, a Fefének az innováció például megy egyetem nélkül is, de nekem mindenhez kell egy kis irányítás.
Voltak már elkészült projektek kiállítva, például az az újrahasznosított papírból készült füzet, aminek a lapjaiba 3-3 mag van beágyazva, amit a füzet teleírása után el lehet ültetni, vagy a nappali bútorzatához illő biciklitároló, az ergonomikus gyerekülés meg a közösségi alapon működő Bluetooth-fülhallgató. Voltak élő "mintapéldányok" is: magabiztos, jól kommunikáló, magukat eladni képes 20 év körüli egyetemisták. Egy amerikai tanár odajött hozzám, és nekem szegezte azt a kérdést, amit aztán a prezentáció során is feltett: ha nem számít a pénzkeresés, mit szeretnék csinálni 10 év múlva? Hát... ez egy olyan kérdés, hogy minél többet gondolkodom rajta, annál jobban fogom tudni a választ, mert arról egészen határozott elképzelésem van, hogy mit NEM szeretnék csinálni.
Nagyon tetszik, amit itt csinálnak, csak fogalmam sincs, hogy alkalmas vagyok-e én erre. Szabálykövető típus vagyok, világéletemben azért voltam jó tanuló, mert remekül ráéreztem, mi kell a tanároknak, de itt kreatívnak kell lenni, az isten áldja meg. Viszont nagyon sok a gyakorlati projekt, amit igazi cégek adnak fel, akik utána igaziból fel is vesznek a kutató-fejlesztő részleghez (de ilyenek ám, hogy Philips, ING, Bosch meg L'Oréal), de lehet, sőt, ajánlott saját céget alapítani.
Ez tehát a jövő zenéje, egyelőre körülnéztem Hágában (van egy Escher-múzeum, amiről nem is tudtam), lefölöztem Hollandia színe-javát (Gold Strike aranypelyhes fahéjlikőr, Kibbelik névre hallgató bundás haldarabkák, meg hazafelé egy pályaudvari Starbucks), hazajőve aztán nekiálltam Vekerdyt konszekelni gyakorlásképpen. Egyébként vicces, nagyjából olyan a szénhidrátigényem, amióta programozok és intenzívek angolozok, mint a Halállistában L-nek, gondolom, az agyműködés eredménye.