falka

Jóval könnyebb úgy nem irigykednem másokra, hogy én közben Budapesten vagyok. Nagyon örülök, hogy némelyik csoporttársam Írországban vagy Amerikában kezdi meg a következő tanévet, de egyáltalán nem lennék a helyükben. Ugráltam én már eleget a világban. De mennyivel jobb az, hogy hallok mondjuk egy érdekes konferenciáról, és nem az jut eszembe, hogy erre most nincs időm felkészülni, mert be kell fejeznem egy plüss fokhagymagerezdet, vagy hogy be tudom vállalni a beeső munkákat anélkül, hogy azon aggódnék, hogy megint ki fognak vágni egy tantárgyról.

A fenekemnek mindenhol jó, köszönöm szépen, ameddig nem kell fél lábujjhegyen guggolva hátrafelé emelgetni*. Éppen Jóanyámnak vinnyogtam gőzerővel az ismert ügyekről, és ő tette fel nekem a címben szereplő kérdést, csak városmegjelölés nélkül. És rávágtam, hogy de, imádnék letelepedni, és a leonbergi meg Atom mellé beszereznék egy macskát és egy kutyát, aztán járnánk salsázni, lenne mozibérletünk meg előfizetéses telefonunk (mármint csak a kétlábúaknak). Zene állj, hogy nézne ez ki egyáltalán?

Melyik országban?

Szóval a hétvégén nagyon mélymerülés volt már megint. Egyébként a barátok a legjobb terapeuták, és a falka kívülről egy nagyon gáz társaságnak tűnhet.

Szombat este: földet érés*, hűséges telefonom kézhez vétele 3 hét távollét után, első blikkre moziműsor bogarászása, majd Oscar-díjas film megtekintése Jóanyámmal.

Ebből a hétvégéből még magamhoz se tértem, már mindjárt itt a következő, úgyhogy gyorsan átadom a történteket az örökkévalóságnak. Péntek délután erotikus szabadulójátékra voltam hivatalos két párral, este Infected Mushroom koncert volt, másnap pedig Manu Chao. Ja, egyébként ezért mentem haza.

Én még igazán nem tudom, mi lesz az idei Szigeten, de felkészülés címén tegnap este valamennyien leégettük az ujjlenyomatunkat. Tavaly is gyanúsan indult: nekem SOS-megbízatásként ki kellett bicikliznem egy elhagyatott gyártelepre és valaha Norbi Update somlói galuskát tartalmazó dobozokban elhoznom a szajrét, amit aztán az irodában dolgozott fel egy sebtében és titokban összerántott banda. Akkor a sárgák még pont nem voltak kivágva, ezért most, egy évvel később bukkantak fel, mint vádló ujjak lecsupaszított plexi csontjai, www.mensa.hu felirattal. Ööö.

Ez a tipikusan hova-megy-ki-ki-hova-megy típusú délután és este volt. Az eredeti terv az volt, hogy S. úrral csinálunk valamit, aztán este jön J és elmegyünk a ZP-be Zagart hallgatni. Ebből az lett, hogy S. úr már a legelején összezavart, ugyanis kifejezetten békés és elfogadó hangulatban volt. Amikor már a sült hús felét megette anélkül, hogy kritizálta volna, gyanút fogtam, és megkérdeztem, hogy nagyon éhes, vagy csak jól főznek. Mindenesetre a levendulás rozéfröccs igen jó volt.

Tegnap az afterparty-n feltettem egy millió dollárosnak bizonyult kérdést: megismerheti-e az ember a párját annyira, mint egy jó barátját? Többen többfélét mondtak, S. úr például nem is értette, hogy merült ez fel, de aztán közös erővel elmagyaráztuk neki, hogy én ezt valahogy úgy értem, hogy a kapcsolat kezdetén mindenki megjátssza magát egy kicsit, az előnyösebb oldalát mutatja, és az ellenkező nemnek ebből bölcsen le kell vonnia valamennyit. J.

Szombaton fél 12-kor Jóanyám tapintatosan bekopogott, hogy mindjárt jönnek a vendégek, és talán lennék szíves felöltözni meg ilyenek. A vendégek ugyan nagyrészt negyed 3-kor jöttek, de legalább addig is többet voltam láb alatt. Utána többnyire ittunk, a kaja kivételesen nem kapott nagyobb szerepet, mint az emberek, de arról a máglyarakásról, amit az anyám összerakott saját sütésű kalácsból, arról muszáj vagyok megemlékezni. Fotó is készült (ti. azon gyakoroltam a cukorgyöngyöcskékre élesítést), majd felrakom azt is.