falka

Eseménydús volt a hétvége, leginkább a Mensa 20. szülinapja fémjelezte. A szokásos vacak kaja, de legalább annyit kibalhéztunk kollektíve, hogy ne kelljen mindenkinek ugyanannyit fizetni, meg lehessen úszni olcsón. Én speciel azért lobbiztam, hogy ne rántott hús legyen, így presztízsből kénytelen voltam a legdrágább menüt venni, amiben előételből a másikat hozták, a főétel robbantott újraértelmezett lasagne volt, a desszert idejére meg eltűnt a J*. Ez még annyira nem lett volna aggasztó, de a tárcája is, ami az én táskámban volt. 

- Csináljunk már egy saját országot!
- Jó, de valami melegebb helyen!
- Nem, hidegebb!

Avagy miért nem lesz soha a mensásoknak saját országa. Szemezgetés a tegnap estéből.

Egy ilyen nap után (váratlan 5 centi, obligát béna frankofón autós-->villamos-üzemszünet, vajszószós hal meleg savanyú káposztával és pirított nokedlivel, LUSH nem találása, néppárti munkacsoport) a legjobb befejezés, ha a közelben lakó mensás barátok meglátogatnak. 

Eheti mensás termés.

- A kacsától nem tudok J-t mondani.

- A kutya a csajom, kielégíti, hogy velem lehet.
- Lány??
- Miért, ahhoz lánynak kell lenni?

- Engem gyíkká változtatott!
- És nem is múlt el.

- Láttam egy olyan ágytámlát, ami meg volt csinálva kalodának.
- És van guillotine kivitelben is?
- Minek? Ha már bent van a kalodában, ráérsz fűrészelni, nem?

- Az egy nyomi. Nem úgy értem, hogy lúzer!
- Akkor mégis mit értesz az alatt, hogy nyomi?

Végre megint fordíthatok, pedig már-már azt hittem, hogy elkerülnek az olyan szavak, mint eldisszipálás. Halvány sejtelmem van róla, hogy mit jelenthet, de maga a szó nagyon tetszik. Pláne, hogy a tegnapi nap során több dolgot is sikerült eldisszipálni.

Példának okáért mindjárt a nyakamat. Fejenállni próbált a szentem - mondtam az esti falkagyűlésen laza, könnyed E/3-ban, miközben szívet tépő dinoszaurusztartásban pihentettem gerincmelléki izmaimat. Szerencsére S. úr, a Vibrátorkezű rövid úton orvosolta a problémát.

Tegnap műveltem valamit, amire azért valahol büszke vagyok. Régen, amikor még nem nyaltam be magam az elnökségnél csontig, és amikor még mindenki éhenkórász kislánynak nézett, KR után az "elitke" mindig cukrászdázni ment. Engem sose hívtak, sőt. Hivalkodóan nem hívtak. Az ott maradók, azaz mi, még nem voltunk olyan jóban, hogy automatikusan együtt menjünk afterezni, de egyszer csak rászoktunk. Aztán jött NC, aki abszolút elitke volt már akkor is, és valamiért úgy döntött, hogy velünk jobban lehet partizni. Talán innentől számítódik a falka kialakulása.

Mindig azt hiszem, hogy utoljára látom egy darabban Hermionét, de mindig beesik még egy buli. Pedig most már kifejezetten szülésindító házimozi szerveződött, aminek örömére nem a szokásos lagymatag 8-9 ember iratkozott fel egy hét alatt, hanem 12 órával a meghívó elküldése után már úgy telefonáltak rám, hogy már csak 2 szabad hely van, miért nem regisztráltam még. Egyrészt sütöttem, körmöt festettem és öltözködtem, de másrészt regisztráltam én, csak mobilról, és azt valamiért nem ette a rendszer, szóval bennfentes módon pont úgy kerültem a vendéglistára, ahogy régen szokás volt.