falka

Ezt a hétvégét végigrohantam. Ha álmos vagyok, mindent kötelességtudóan végigcsinálok, de soha nincs kedvem a következő etaphoz. Ehhez képest most nagyon nehéz volt eljönni mindenhonnan.

A szabadegyetemről speciel azért, mert Carlos ábrándosan magával vitte a rábízott kulcsot, miközben mi öten még bent voltunk az irodában. Végül úgy oldódott meg, hogy akinek azért van kulcsa, mert közel lakik (és közben sűrűn anyázott, hogy miért nem szóltam neki, hogy jöjjön az előadásokat videózni), azt ketten felkeresték, mi meg addig tartottuk a frontot. 

- Elaludtam reggel, és el kellett döntsem, hogy szép legyen vagy okos.

Fel a kezekkel, kedves férfi barátaim, hányan válaszolnátok erre azt, hogy "látom, az okosságot választottad"?

Én azt várom attól, aki elvileg szeret engem, hogy gondolatolvasó, időmilliomos jótündér legyen, amilyennek én is képzelem magam (jó, ha másoknak csak annyi gondolata lenne, amennyit én olvasni tudok, még mindig a szakóca tompább végével nyiszálnánk a mamuthúst, de ez most nem tartozik ide). És aki tényleg szeret engem, az némi explicit b@szogatás után képes is rá. 

Megint nyitunk egy évet. Nagy újdonság nincs, olyannyira, hogy tervezem: átszokom arra, hogy augusztus 20-án kívánjak boldog új évet mindenkinek. Nekem tavaly az sokkal nagyobbat ütött, és azt is a Béka lakásában ünnepeltük. Ahhoz képest most annyi változott, hogy - legalábbis a buli első felében - még a Királylány és barátai is jelen voltak. Meg persze mindenki, aki számít. J. épp remete üzemmódban van, őt telefonon tudósítottam. 

Mivel holnaptól ideiglenesen visszatelepülök Magyarországra, nem tudom garantálni, hogy olyan rendszeresen szállítom a szellemi táplálékot, mint eddig. Viszont most olyan falattal kedveskedem az olvasóknak, hogy remélhetőleg nem csak a tíz ujjukat, hanem sok mást is megnyalnak utána. Az év legnagyobb fétispartija Amszterdamban.

Hogy, hogy nem, valahogy a falka megint az asztal egyik végére került (közös ülés?), egy szegény, gyanútlan páros pedig, aki mellénk ült, Fefét hallgathatta, amint épp ecseteli, hogyan szólt rá a zamárdi bázis erkélyéről a Balaton Sound hazatérő népének, miszerint "Ne hugyozz a kerítés tövébe mán!".

Ezután S. úr szállította a második olyan dolgot, amit nem szeretnénk hallani pasi szájából ránk vonatkozóan: a "vonzó?" kérdésre azt a választ, hogy "nem taszító". Az első ilyen dolog az "Olyan jó volt, amikor végre lekapcsolta a villanyt".